Figyelemzavar és hiperaktivitás

Manapság nagyon felkapott téma a hiperaktivitás és figyelemzavar. Különböző hozzáállásokat lehet tapasztalni a szülők, az iskola és a szakemberek részéről.

Egy korábbi időszakban a hiperaktivitás mint probléma létezését is megkérdőjelezték, de mára láthatjuk, hogy megjelenik gyerekek és felnőttek között is. Volt egy időszak, amikor túldiagnosztizálták a hiperaktív gyerekeket, és nagyon sokan kapták meg ezt a diagnózist. Most is változik, hogy ki hogyan áll hozzá, ezért fontosnak tartok néhány lényeges szempontot leírni a könnyebb állásfoglalás érdekében.

Előzetes felmérés

A hiperaktivitás már korán megjelenhet. Bár diagnózist csak általános iskolában kapnak a legtöbbször a gyerekek, sokuknál a visszaemlékezés rámutat, hogy már csecsemőként is voltak jelek.

  • A diagnózis a szülőkkel készített interjúval kezdődik: a gyermek korai fejlődése nagyon fontos, mert a hiperaktivitás, vagy ADHD (attention deficit and hyperactive disorder) mögött organikus okok feltételezhetők, melyek a magzati időszakban, vagy a születés körül történtek.
  • Fontos jelzés lehet a mozgásfejlődés alakulása is. Valamikor túl gyors fejlődés figyelhető meg: kúszás-mászás hiánya és hamar jár, vagy szinte fut. Más esetekben a mozgásfejlődés elmarad az életkorilag elvárttól. Fontos jelzés lehet a temperamentum, étkezési szokások.
  • Illetve ilyenkor próbálja megismerni a szakember a családi működést, a családi struktúrát is.
  • Ezután a gyerekkel is készítenek interjút hatéves kor felett, akik családi és kortárskapcsolataikról fontos dolgokat mesélhetnek, illetve érzelmi érettségük és önértékelésük is felmérhető.
  • Nagyon fontosak az óvodai és iskolai információk. A hiperaktivitás tünetei minden közegben megjelennek-e, vagy csak bizonyos helyzetekben?
  • Sok esetben együtt jár a hiperaktivitás tanulási nehézségekkel is, így pedagógiai-gyógypedagógiai vizsgálat is javasolt, hogy részképességekről is kialakuljon a képünk.
  • Ezután következnek a pszichológiai tesztek, szomatikus vizsgálat, és lehetőség szerint megfigyelés: szülőkkel kapcsolatos magatartás, feladathelyzetre adott reakció, strukturált/strukturálatlan helyzetben való viselkedés.

A jelentkező tünetek

A hiperaktivitás és figyelemzavar tünetei három területen jelennek meg:

  • figyelmetlenség,
  • túlmozgás (hiperaktivitás),
  • impulzivitás.

Nem minden esetben jelenik meg mind a három, illetve ezek arányai is változhatnak, így beszélhetünk figyelemhiányos hiperaktívról, vagy figyelemzavaros gyerekről is.

De miként is jelenik meg a tünet?

A figyelemzavar (figyelmetlenség) sokszor háttérbe szorul, vagy csak később derül ki. Nem annyira látványos, és ezért eleinte az iskolai képesség hiányának is gondolhatják az iskolában. A figyelemzavar fő komponense a figyelmi kapacitás gyengesége. A gyerek kevés ideig képes ugyanarra a dologra figyelni, elkalandozik, mással foglalkozik, mindent észrevesz, de nem képes összpontosítani, koncentrálni. Sok esetben mindez álmodozással, és akár irreális elképzelésekkel is együtt jár.

A másik tünet, a túlmozgás az előzőnél sokkal látványosabb. A gyerek folyton mocorog, nem tud megülni a helyén, engedély nélkül feláll, izeg-mozog, kimegy a teremből. Sokszor engedetlen, nehezen képes a szabályokat betartani.

A harmadik komponens az impulzivitás. A gyermek nem rendelkezik önkontrollal, és azonnal reagál, ahogy az indulat, az érzés vezérli. Ebből adódóan hamarabb válaszol a kérdésre, mint hogy azt feltették volna, belevág más szavába, indulatok megjelenése esetén előbb cselekszik, üt, mint azt átgondolná. Nem elengedhetetlen, de sok esetben megjelenik az agresszió, amit a gyermek nem bántás céljából tesz, hanem a kontrollfunkció hiányából adódik. Csak saját szükségletét, saját érzését látja maga előtt, és csak utólag tudja átgondolni tettét.

A következmények

A hiperaktív gyerekek nehezen kapcsolják össze a tettüket és a büntetést, mintha nem értenék az összefüggést köztük. Ez serdülőkorra változhat, ha diagnózist és terápiát kap. Így képes lehet megismerni saját problémáját, és foglalkozhat vele. Megtanulja, hogyan bánjon vele. A hiperaktivitás felnőttkorra enyhül, de a működésmód nagyon is jelen lehet egész életen át. Ezért is fontos tisztában lenni ezeknek a gyerekeknek a saját képességeikkel, saját problémáikkal, kapacitásukkal.

A nem kezelt hiperaktivitás önbizalomhiánnyal, akár az iskola félbehagyásával is járhat. A gyerekek negatív szerepbe kerülhetnek, a bohócszerep vagy a bandázás és agresszió viselkedésében ragadhatnak. Viselkedészavar, hangulatzavar és bűnözés is együtt járhat a hiperaktivitással, ha nem megfelelő az ellátás, vagy a támogatottság otthon és az iskolában.

A “nem valódi hiperaktivitás”

Zárásképpen szeretném hozzáfűzni, hogy a hiperaktivitás tünete megjelenhet úgy is, hogy nem „valódi hiperaktivitásról” van szó. Feltétlenül fontos szakembert bevonni a gyermek problémájába, ha felmerül önökben a kérdés. Ugyanis a figyelmetlenség és a hiperaktivitás is megjelenhet úgy, hogy pszichés ok van a háttérben, és terápiával, a családi szerepek, vagy az iskolai helyzet alakításával, vagy egy trauma feldolgozásával a tünet eltűnhet. Míg ha ADHD van a háttérben, akkor a családi rendszer, a bánásmód változtatása azért lesz szükséges, hogy az ADHD-s gyermek speciális viselkedésének és működésének a legjobbat tudják nyújtani, de teljesen megszüntetni nem annyira lehet, mint inkább megtalálni a kulcsot a gyermek viselkedéséhez, és segíteni őt az életben való sikerességhez. Biztatom önöket, hogy tájékozódjanak, és kérjenek segítséget mindkét esetben!

További információ: www.figyelemzavar.hu

Standovár Sára
pszichológus,

interaktív gyermekterapeuta