Az elhanyagolás és bántalmazás gyermekkorban

Cikkem megírását az motiválta, hogy a média számos olyan történetet mutatott be az elmúlt hónapban, ahol a gyerek passzív elszenvedője volt a szülő gyakran agresszív magatartásának.
Az elhanyagolás és bántalmazás fogalma sokkal komplexebb, mint ahogyan azt sokan gondolnák.

Anya–gyerek duáluniója

A gyermek születésétől kezdve egyfajta szimbiotikus kapcsolatban áll az édesanyával. Ennek a függő viszonynak védelmi funkciója van, valamint később nagy hatással lesz a gyermek személyiségfejlődésére.

Mahler szerint az újszülött gyermek képtelen különbséget tenni az én és a másik között. Életük korai szakaszában a csecsemő pszichológiai fúziót (összeolvadás, egység) alkot az anyával. Ezt a szimbiotikus kapcsolatot Mahler anya-gyerek duáluniónak nevezte el. Az elmélet szerint a személyiség fejlődése nem más, mint a fúzió felbomlásának folyamata. Ez a szakasz a hatodik hónap körül kezdődik. Ekkor kezdi a gyermek érzékelni, hogy másoktól különálló entitás. Ez annyit jelent, hogy fokozatosan tudja megélni a gyerek saját magát és a környezetét. Ezáltal a függősség valóban tud csökkenni, hiszen a gyerek szeretné egyedül felfedezni a világot, megismerni azt. Mindez a felfedezés veszéllyel is jár, mert minden ismeretlen, minden új, semmi sem kiszámítható. Az anya-gyerek kapcsolat tehát ebből a szempontból is meghatározó lesz, hogy a gyerek mennyire éli meg a biztonságot, ha eltávolodik az anyától. Egy konkrét példa. Ahogy a gyermek el kezd mászni, azaz a biológiai adottságai is támogatják a világ megismerését, elkezd egyre messzebb kerülni (fizikailag) az anyától. Ha a gyerek képes megélni a biztonságot, akkor kevésbé fog félni a „felfedező útján”, sőt ez előre is fogja jelezni, hogy később, amikor társas kapcsolatok előtérbe fognak kerülni, hogyan éli majd meg a gyerek az anya távolságát.

De hogy miért vezettem be mindezt?

Azért mert a szülő nem mindig „tápláló”. Sem fizikailag, sem lelkileg. Ez pedig ahhoz vezet, hogy a gyerek személyiségfejlődése sérül, rosszabb esetben annyira traumatizálódik, hogy annak komoly negatív következményei lesznek az élet összes területére: párkapcsolat, munka, szociális helyzetek. A gyermek elhanyagolása és bántalmazása érhető tetten ezekben az esetekben, azaz a szülő nem képes a gyerek alapvető szükségleteit kielégíteni.

Az elhanyagolás traumája

A gyermek elhanyagolása és bántalmazása több összetevő eredménye, s a gyermek fejlődésének valamennyi aspektusát érinti; – a fizikai, érzelmi, szociális, lélektani, erkölcsi, oktatási, kognitív vonatkozásokat egyaránt. Ezért a gyermekbántalmazás jelenségkörének megértése komplex megközelítést kíván.

Ha azt a szót halljuk, hogy elhanyagolás, arra szoktunk asszociálni, hogy nem ad enni, vagy nem ruháztatja gyerekét az anyuka. Részben igaz, bár gyakran feledésbe merül, szinte nincs is a köztudatban, hogy a gyereket lehet érzelmileg is elhanyagolni.
Tehát az elhanyagolt gyermek, szándékosság vagy hanyagság miatt számára elkerülhető szenvedéseket kénytelen elviselni. Továbbá tartós hiányt szenved azon általánosan elfogadott tényezőkben, melyek fizikai, kognitív és pszichés fejlődéséhez feltétlenül szükségesek.
A gyermek fizikai elhanyagolásának egyik példája, amikor a szülő nem viszi orvoshoz gyermeket. Ennek következménye, hogy a gyerek akár fejlődésben elmaradhat, de legtöbbször súlyos betegségek megléte jellemző. Fizikai szükségletek kielégítésének elégtelenségét is ide soroljuk, ami azzal jár, hogy gyakran fáradt a gyerek, romlanak a fogai stb.

  • Érzelmi elhanyagolás egyik és gyakori esete, amikor a szülő a csecsemő/gyermek érzelmi-kötődési igényét tartósan és durván mellőzi, vagy teljesen elutasítja. Az érzelmi biztonság hiánya jön létre, azaz a cikkem legelején leírt biztonságos kötődés hiánya miatt, a gyerek szorongani és félni fog.

Pszichológusként mindig hangsúlyozom, hogy a szülő elsődleges feladata ráhangolódni a gyerekre, vagyis megérteni, érzéseit tartalmazni és visszatükrözni, hogy a személyisége fejlődjön. Tehát, ha elesik a gyerek és sír, akkor ne az én rémületemet és totális kétségbeesésemet lássa, mert ebből ő arra következtet, hogy nagy a baj. Persze nem kell bagatellizálni sem, hogy „nagyfiú vagy és azonnal kelj fel, mert katona dolog”. El kell magyarázni, hogy „igen, látom és érzem is, hogy neked most fájt, de nézd nincs is nagy baj, megijedhettél, de anya itt van…..”.

Bántalmazás – nem csak fizikai lehet

Fogadjuk el és értsük is meg, hogy akár a pofon is tud megalázó és traumatikus erővel bírni. A páciensek többsége említi, hogy bizony régen az atyai pofon milyen jó is volt…. Az emlékek megszépülnek, szoktam magamban gondolni és sok idő kell ahhoz, hogy együtt megértsük, a fizikai verés, pofon semmi más, mint sokszor a szülők tehetetlenségének a produktuma, ami a gyerekben csak félelmet generál. Nem azért nem fog újra vízzel telített lufit kidobni az ablakon mert érti, hogy az másnak kárt okoz, hanem azért, hogy elkerülje a pofont, verést. Vagyis a félelem lenne ekkor visszatartó erő. Mindez hibás magatartás a szülő részéről, valamint az is hibás gondolkodás, hogy azért vált belőle „jó ember”, mert kapott jó pár pofont.

  • Érzelmi bántalmazás: a gyermek érzelmeivel való tartós vagy rendszeres visszaélés. Azaz, a gyermekekben az értéktelenség, a szeretetlenség, a nem kívántság és a hasznavehetetlenség érzésének keltése, amely önértékelési zavarokhoz, kötődési nehézségekhez vezethet. De ugyanúgy bántalmazás az életkornak, vagy a fejlettségnek nem megfelelő elvárások támasztása (pl. a szobatisztaság idő előtti erőltetése, a képességekhez nem igazodó iskolai követelmények), továbbá félelemérzet vagy szorongás keltése, megszégyenítés, állandó kritizálás, az érzelmi zsarolás, a gyermek kihasználása.

Ide tartozik a bántalmazással, erőszakkal való rendszeres fenyegetés is, amikor az erőszakcselekmény ténylegesen nem következik be, de a gyermeket félelemben, rettegésben tartja (pl. a gyermek játékának, tulajdonának tönkretétele, izolálás pl. bezárás, társas kapcsolataitól való megfosztás).

Az érzelmi bántalmazás súlyos formája, amikor a gyermek tanúja más, gyakran édesanyja bántalmazásának. Ide tartozik a különélő szülővel való kapcsolattartás akadályozása is. Az érzelmi abúzus rendszerint a gyermekkel szembeni rossz bánásmód minden formájával együtt fordul elő, de külön is felléphet.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
MPE-kandidátusa
www.makaigabor.hu