A felhőtlen táborozás titka

Még előttünk áll az augusztus és ezzel együtt a táborozás lehetősége. Vannak gyerekek, akik ezt fenyegetőnek tartják. De miért? 
Abból érdemes kiindulni, hogy a gyerek számára minden új helyzet, legyen az iskolakezdés vagy egy ismeretlen, váratlan szituáció fokozott feszültséggel jár. Ez így van rendjén, hiszen mi felnőttek is hasonlóképpen érzünk, amikor munkahelyet váltunk vagy egy ismeretlen emberrel megismerkedünk. A probléma akkor kezdődik, ha a gyermek nem tudja oldani a belső rossz érzéseit és mindez kihat a mindennapokra. Egy idő után a fokozott tehetetlenség érzése és a bizonytalanság hatására a gyerekben szorongás fog kialakulni. Ha szorong a gyerek, akkor ott már lépni kell, a szülő feladata, hogy felismerje és kezelje. Pszichológiai értelemben a táborozás önmagában nem félelmetes, de mégis minden gyerek így éli meg. Nem véletlenül mondom, hogy minden gyermek, még az is meg tud torpanni, aki látszólag bátor, nagyszájú, öntudatos.

Amikor a gyermek “kilép” otthonról, eltávolodik az anyától napokra, fel tud erősíteni minden gyermekben szorongató fantáziákat. Lássuk, hogy egy táborozás nem pár nap, általában egy hetes távollétet jelentenek. A jelenség nem más, mint szeparáció, azaz eltávolodás. Szélsőséges értelemben elhagyás érzete jelenhet meg. A gyermek biztonságérzetén múlik, hogy a fent említett szeparáció milyen mértékű félelmet vagy szorongást fog kiváltani. Ez annyit jelent, hogy az anya-gyerek kapcsolat minősége dönti el, hogy a táborban a gyermek milyen érzelmi reakciót fog mutatni.

Tehát érdemes kiemelnem, hogy nem önmagában a táborozás félelmetes, hanem az anyától való elszakadás, aki ha nincs jelen, bizonytalanná tud válni a gyerek. Minél erősebb az anya-gyerek kapcsolat, annál jobban megéli a gyermek a biztonságot, így képes lesz adaptív módon, a helyzetnek megfelelően reagálni az új helyzetre a táborban.

Hány éves kortól menjen a gyermek táborozni?

A válasz összetett, hiszen nincs konkrét életkor. Azt szoktam mondani, hogy korspecifikus és személyiségfüggő.

  • Mindezt kiegészítem azzal, hogy a gyermek alapvető igénye 7-8 éves korban, hogy a társai felé forduljon, és ezzel együtt megélje a spontán szeparációt az anyától. Vagyis úgy távolodik el az anyától, hogy közben nem fél, hanem a nyitás a külvilág, társak felé nem okoz problémát, sőt az örömforrás egyike tud lenni.
  • Azért személyiségfüggő, mert vannak olyan gyerekek, akik az anyuka szoknyáján ülnek és onnan nem mozdulnak. Ők nehezebb helyzetben vannak, hiszen nem, hogy egy tábor kelt bennük félelmet, hanem még az is, ha az anya elmegy a mosdóba. Ez mindig jelzés értékű és érdemes minél hamarabb felismerni, hogy számukra a biztonságérzet az anya közelsége, szó szerint a fizikai közelsége.

A táborozásra fel kell készíteni a gyereket

Azoknál a gyerekeknél, akik először mennek táborba vagy kisebb korban vannak (6-7 éves) fokozottabban ügyeljünk a felkészítésre! Mindez nem ördöngösség, egy kis odafigyelés, beszélgetés nagy terhet tud levenni a gyerek válláról. A felkésztés célja, hogy a gyermek biztonság érzetét növeljük, a szülő elsődleges feladata az “átsegítés”. Ezáltal a rejtett, ki nem mondott félelmek megszelídülnek, így a táborozás örömforrássá alakul át, mindezzel előtérbe kerül pozitív értelemben a kaland, kihívás, új barátok és nem a rettegés, honvágy.

Mivel lehet oldania a gyermek esetleges félelmét?

Engedjük meg a gyermeknek azt a felnőttes döntés lehetőségét, hogy el akar-e menni egy táborba vagy sem. Lényegében, ha igent mond, vagy ha nemet, le kell ülni a gyermekkel és beszélni kell. Persze ez nem egy kihallgatás, spontán módon szólítsák meg a gyermeküket, ahogy más esetben is kommunikálni szoktak.

Fontos tudni, hogy a gyermek hogyan látja saját magát, milyen érzések vannak benne. A fő cél a fantáziálás, elmélkedés, mert ez segít ahhoz, hogy felszínre kerüljenek azok a rejtett félelmek, amelyek mélyen ott vannak és válik a táborozás lehetősége rettegéssel. Ezzel párhuzamosan a szülő részletesen magyarázza el, szinte óráról órára, hogy mi és hogyan fog történni. Azt is, hogy milyen programok lesznek, hogyan fog kinézni a reggeli készülődés, lefekvés stb. Ha ezeket átbeszéltük, akkor visszatérhetünk arra a kérdésre, hogy van-e kedve menni vagy még mindig nemet mond. Ha a válasz nem, akkor fogadjuk el, ne erőltessük.

A táborozás ne a szülő önös célja legyen

Gyakran látom azt, hogy a szülő nem azért küldi el gyermekét egy edzőtáborba vagy egy úszótáborba, mert a gyermek annyira szeretné, hanem azért mert nincs hova tenni a gyereket.

A másik hiba, ha a szülő azt gondolja, hogy egy hét alatt a gyermek IQ szintjét majd most megtriplázza, és mire visszamegy a gyermek az iskolába lehagy mindenkit vagy behozza a lemaradását. Hogy miért önös cél ez? Egyrészt nem lehet behozni ennyi idő alatt a lemaradást, másrészt ez nem a gyerekről szól, hanem a szülő szorongásáról, amit a gyereken próbál leverni.

Harmadrészt, azt hiszem, hogy nagyon csodálkozna az ilyen szülő, ha neki is dolgoznia kéne a szabadsága alatt, biztos fel lenne háborodva. A gyermek hasonlóképpen érez, csak nem feltétlenül konfrontálódik , hanem tűr.

Pszichológusként vallom, hogy egy nyári szünidőt el lehet tölteni aktívan és hasznosan, ehhez azonban a szülő erőfeszítése kell. Továbbá sok sok közös beszélgetés szükséges, ami felkészíti a gyermeket a táborozásra, ezáltal nem rettegéssé, hanem örömforrássá tud alakulni a kortársakkal való együttlét.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
pszichoterapeuta
www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.co