A tejcukor-érzékenység esetében tulajdonképpen az általunk „kóros állapotként” kezelt enzimhiány a természetes felnőttkorban. Egy génmutáció miatt tudja az emberi szervezet bontani a tejcukrot.
A laktózintolerancia, más néven tejcukorérzékenység, a laktázenzim hiánya, illetve csökkent termelődése következtében kialakuló állapot.
A laktázenzim a tejcukorban (szinonim nevén laktózban) lévő két monoszacharid, a glükóz és a galaktóz közötti kötést bontja. A laktázenzim teljes vagy részleges hiánya esetén az összes tejcukor vagy annak egy része lebontatlanul kerül tovább a vékonybélből, és a vastagbélben – a baktériumok által – fermentálódik. A folyamat során többek között hidrogéngáz is képződik; ami érezhető panaszokkal jár: hasmenés, hasi teltségérzés, puffadás, gyomorkorgás stb.
A tejcukor-érzékenység különböző mértékű lehet. A legtöbb ember minden következmény nélkül el tud fogyasztani egy pohár tejet. A tejmennyiség növekedésével azonban előbb-utóbb megjelennek a laktózintoleranciára jellemző kellemetlen tünetek.
Teljes laktázenzimhiány a tejcukorérzékenyek között csak néhány százalékban fordul elő (kb. 1–5%). Náluk már rendkívül kis mennyiségű tejcukor is súlyos emésztési zavarokat okozhat. Koraszülötteknél is előfordulhat tejcukorérzékenység, ez azonban fiziológiásnak tekinthető és bizonyos idő elteltével megszűnik. Nagyon ritkán az újszülöttek szervezete sem képes a laktázenzim termelésére. A tejcukor-érzékenységnek ez a formája az anyatejes táplálást is lehetetlenné teszi, és ha nem ismerik fel időben, a csecsemő állapotának jelentős leromlásához vezethet.
A laktózintolerancia lehet:
- primer (genetikai) laktózintolerancia, gyermek- és felnőttkorban egyaránt,
- szekunder (szerzett) laktózintolerancia: pl. akut vagy krónikus bélgyulladások, hasmenések, bélszakaszkimetszés utáni állapotokban.
Legyen szó a laktózintolerancia bármelyik típusáról, a kezelés alapelve megegyező, a hiányzó enzimet be kell juttatni a szervezetbe. Ma már vény nélkül is kaphatók a gyógyszertárban laktázenzimet tartalmazó készítmények.
- Annak érdekében, hogy a betegek könnyebben megértsék az adagolást, a betegtájékoztatókban általában feltüntetik azt is, hogy egy kapszula vagy rágótabletta laktáztartalma hány gramm laktóz, és ennek megfelelően kb. mennyi elfogyasztott tejtermék feldolgozásához elegendő.
- A laktáztartalmú készítmények adagolása individuális, függ a laktózintolerancia által kiváltott tünetek súlyosságától és a bevitt laktóz mennyiségétől.
- A készítményeket a tervezett étkezést megelőzően kell bevenni, vagy alapos szétrágást követően lenyelni, de kaphatók az ételbe keverhető, arra rászórható laktáztartalmú szerek is.
- Mivel a laktáz a gyomor-bél rendszerből gyakorlatilag nem szívódik fel, szisztémás mellékhatások nem várhatók. Az emésztőrendszerben okozott mellékhatásként ritkán székrekedés, hasmenés, hányás, teltségérzés léphet fel.
- Interakciók tekintetében: a nátrium- és káliumionok fokozhatják, a kalciumionok és nehézfémek (pl. a multivitamin- és nyomelemkészítményekkel egyidejűleg bevett laktáz esetén) gátolhatják a laktáz aktivitását.
- A laktázt tartalmazó készítmények terhesség és szoptatás idején való alkalmazására vonatkozóan jelenleg nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű tapasztalat.
Laktózintoleranciában szenvedő csecsemők táplálására laktózmentes, pl. rizs- és szentjánoskenyérfa magfehérje alapú, speciális gyógyászati célra szánt tápszerek adhatók.
Miért fontos az enzimpótlás?
A tejcukor-érzékenység – elegendő információ hiányában – veszélyeztetheti az egészséges fejlődést, hiánytüneteket okozhat az érintetteknél.
A tej és a tejtermékek létfontosságú anyagok sorozatát tartalmazzák. A csont fejlődéséhez szükséges D-vitamin, kalcium és foszfor legfontosabb forrásai. A tejmentes diéta megoldás lehet a laktózintoleranciára, de következménye lehet a csontrendszer működésének valamilyen zavara, mint például a csontritkulás (osteoporosis).
Világszerte ismeretlen számú ember kerüli a tej fogyasztását laktózintolerancia miatt. A tejfogyasztás kerülése jelentős rizikótényezője az alacsony csontdenzitásnak. Azok, akik kerülik a tejfogyasztást, a lak tóz intoleranciának vagy tanult averziónak köszönhetően jelentősen kevesebb mennyiségű kalciumot fogyasztanak, kevésbé egészségesek a csontjaik és nagyobb a csontritkulás kialakulásának veszélye. A laktózintolerancia jól kezelhető: 1. olyan tejfogyasztással, mely alkalmazkodik a vastagbél-baktériumok tűrőképességéhez és megkönnyíti a laktóz emésztését; 2. a joghurt, sajt és más kis laktóztartalmú tejtermékek fogyasztása kerüljön túlsúlyba; 3. a tejtermékek étkezés közbeni fogyasztása lassítja a tranzitidőt és maximalizálja az emésztést, és a laktózt bontó laktáz kiegészítése/pótlása is javasolt. A tejtermékek elterjedése, és előtérbe kerülése, mint fő kalciumforrás, valószínűleg a laktózintolerancia előfordulásának gyakoriságát növeli. A világszerte egyre gyakrabban előforduló laktózintolerancia oktatást és a termékek fejlesztését igényli.
Dr. Budai Marianna PhD
szakgyógyszerész
