Ijesztő tünetek: a szamárköhögés

Fotó: gettyimages.com

A kórkép világszerte előfordul, minden életkorban kialakulhat, legsúlyosabb a védettséggel nem rendelkező csecsemők Bordatella Pertussis okozta betegsége. A védőoltás célja elsősorban a súlyos, akár halálos kimenetelű csecsemőkori pertussis megbetegedés megelőzése.

Nevét a jellegzetes, „szamárordításhoz” hasonló köhögésről kapta

A szamárköhögés (pertussis) tágabban értelmezve, különböző kórokozók által létrehozott tünetegyüttes (szindróma), melyet rohamokban jelentkező jellegzetes köhögés, hetekig tartó kórlefolyás jellemez. A kórokozók a Bordatella Pertussis, B. Parapertussis, B. Bronchiseptica baktériumok.

A II. világháború előtt évi 6–10 000 eset fordult elő Magyarországon, majd 1953-ban kiemelkedő járvány zajlott (57 000 eset).

  • A betegség leginkább cseppfertőzéssel terjed, a lappangási idő 7–14 nap, de lehet 21 nap is.
  • A Bordatellák fertőzőképessége nagy. A lappangási idő végétől kezdve a beteg fertőz.

1954 óta van pertussis ellen kötelező védőoltás

A vakcina óta meredeken csökkent a betegségek száma, átlag évi 4–10, aztán megtorpant a csökkenés, de évi 20 alatt volt. 2007–2008-ban általános, majd középiskolában derítettek ki pertussis járványt. Ezt követően 2009-től módosították az oltási rendet. Sem az oltás, sem a betegség átvészelése nem ad élethossziglani védelmet. Az anyától való védelem bizonytalan.

Ennek köszönhetően iskolai közösséget érintő járvány nem fordult elő.
Az elmúlt 5 évben átlagosan évi 25 volt a megbetegedés. Az átoltottság az oltási fegyelemnek köszönhetően 99%-os.

Fotó: gettyimages.com

Kellemetlen panaszok, ijesztő tünetek

A szamárköhögés típusos esetben jellegzetesen három szakaszban lezajló betegség.

  1. Első ún. „hurutos szak” – 1-2 hétig tartó, főként éjszakai köhögés.
  2. Majd súlyosabbá váló tünetek mellett kialakul a „paroxizmális szak”. Jellemző a 4–6 héten át tartó rohamokban jelentkező kínzó köhögés, hangos, húzó belégzés a „szamárordítás”, majd a rohamot befejező hányás.
  3. A tünetek enyhülésével majd fokozatos megszűnésével 2-3 hétig zajlik a lábadozó, vagy „rekonvaleszcens szak”.
  • A fiatal, oltatlan, vagy részben oltott csecsemőknél a köhögési rohamok végén légzésszünet (apnoe), vagy akár légzésleállás is lehet. Szövődményként középfülgyulladás, tüdőgyulladás jelentkezhet.
  • A légúti inger, izgalom a betegség lezajlását követően hónapokig tart még. Diagnosztikus jelnek tartható, amikor a nyelv spatulával való megnyomása kiváltja a jellegzetes köhögést.
  • Ha a szamárköhögés gyanúja felmerül a jellegzetes klinikai tünetek alapján, egyéb kórokozóra is gondolni kell, szóba jöhet pl. rhino-, parainfluenza-, adeno-, RS-vírus, Mycoplasma, Chlamydia, csecsemőknél Chlamydia trachomatis is.

Így állítják fel a diagnózis

Laborvizsgálat – vérvétel, jellegzetes az alacsony vérsüllyedés, emelkedett fehérvérsejtszám (lymphocyta túlsúly), torokváladék-kenet. Vérvizsgálatból a specifikus antitestkimutatás a betegség második szakában lehetséges.

Kezelni kell

A beteget el kell különíteni az oltatlan csecsemőtől, gyermektől és célzott antibiotikus kezelésben kell részesíteni. Az antibiotikum megkezdését követő 5–7. napon a fertőzőképesség megszűnik. Az elkülönítés a kezelés megkezdését követően egy héttel feloldható.

A kezelésen túlmenően nem lehet eléggé hangsúlyozni a megelőzést. A szamárköhögés elleni védőoltás hatékonysága a beadott védőoltások számától függ, 3 oltás esetén 60%, 4 oltás esetén 80%, ennél több oltás esetén 90%.
Az oltás ellenére az esetleges megbetegedés esetén a tünetek enyhék és a szövődmények kialakulásának veszélye kisebb.
Az életkorhoz kötött védőoltásokon kívül javasolt a szülők, nagyszülők, különösen a leendő édesanyák szamárköhögés elleni újraoltása (OEK Járványügyi Osztály).

Dr. Göndöcs Rita
gyermektüdőgyógyász