A „macskakaparás” mint elakadásjelző

„Mint a macskakaparás, olyan ez a füzet! Írj már végre rendesen!” – hányszor hallani szülőtől, pedagógustól ilyen és hasonló felszólításokat. Pedig ez a gyerektől jövő segélykérés…Vegyük észre és foglalkozzunk vele!

Amikor a körből tojás lesz csak

A gyerek pedig ír, másol, átír-ráír, próbálkozik, mindenáron „rendes” akar lenni, mégsem lesz a tojásból kör, mégsem maradnak a betűk a vonalak között s egyre csak sokasodnak a pacák a tiszta füzetlapokon. A rendezetlen füzet láttán a szülő ilyenkor legtöbbször számon kér, elmarasztal, rosszabb esetben szidalmaz.

Kérdés nélkül.

Nem értve a lecsapott ceruza sikolyát: a magukat megmakacsoló kezek iránti dühöt, a sikertelenség kudarcát, nem figyelve a „nem mozog úgy a kezem, ahogy én akarom”, „nem is mindig hallom, amit Juli néni mond, ezért csak írok valamit”, „utálok írni, mert ha kört kell írni, nekem mindig tojás lesz” kétségbeesett háborgására.

A rendetlen iskolai füzetre figyelni kell, segíteni a gyereknek, nem újabb terhekkel megpakolni, s remélni, hogy az iskolai nyomás és a szülői elvárások közepette egymásra zsúfolódó betűk, a vonal alá, margón kívülre futó szavak, a papírba „kapart” szöveg a figyelmeztetés hatására majd rendessé válik. A macskakaparás ugyanis azt jelenti: baj van.

Ne söpörjük a szőnyeg alá a bajt!

                    Iskolafóbia
– amikor nem komédiázás
Szorongás, remegés, izzadás, pánikrohamok… Egyes gyerekek szinte belebetegednek már csak a gondolatára is, hogy iskolába kell menniük. Pedig nem komédiáznak… Eljuthatnak egészen addig a pontig, hogy képtelenek bemenni a tanintézménybe, annyira iszonyodnak tőle.

Az a kisgyerek ugyanis, aki az írástanulás katonás menetelése közben nem tanulja meg rendesen formálni a betűket, megfelelően kapcsolni a betűelemeket, egy vonalon, margók közt tartani a szavakat, később folyamatosan küzdeni fog az iskolában. Állandóan lemarad, így nagy valószínűséggel tanulási problémái lesznek. A sorozatos kudarcok hatására alulmotiválttá válik, és elkezdi begyűjteni a címkéket: magatartászavaros, rossz tanuló, lusta. Ennek a következménye pedig egy életre szóló teher, hiszen beépíti saját önértékelésébe: én rossz vagyok. Mindez azonban megelőzhető, ha szülőként, pedagógusként figyelünk az intő jelekre, s ahelyett, hogy ostoroznánk a gyereket, hogy „írj már végre rendesen”, s agyonnyomnánk a problémát csak mételyező gyakoroltatással, felismerjük: segítségre van szükség, mert a füzetbe vésett macskakaparás segítségkérés, ami elakadást jelez.

A gyöngybetűk is veszélyesek lehetnek

A kamaszkori gyöngybetű, a tökéletes kör, a kifogásolhatatlan szépírás sok magyartanár álma, pedig ekkor lenne igazán indokolt a macskakaparás. A normakövető gyöngybetű épp a természetes kamaszkori identitásválság hiányát jelzi, ami a túlzott megfelelésvágyról szól: hogy csak akkor vagyok jó, ha minden elvárásnak „betűforma szerint” megfelelek. A kamaszkorban a tojás a rendes forma, hisz minden érték átértékelődésének, a saját egyéniség megformálásának, az egyéni határok keresésének az időszaka ez. Itt az a segélykérés, az önértékelés zavarának jele, ha túl szabályosak, a tanult formától el nem térnek a betűk, ha 1-2 havonta nem változnak a formák, méretek.  A 18-20 éves korra kialakuló egyéni írásban az indulatok lecsitulva, a saját utak kijelölése és az öndefiniálás révén letisztul a forma, és legyen tojás vagy kör, de egyéni, immár mindenkinek a sajátja.

Megelőzés és/vagy korrekció

         Siker- vagy kudarcérzés
– mitől szoronganak az elsősök?
Az iskola siker és kudarc egyaránt.
A gyerek sok esetben megbirkózik egy feladattal, de bizony van, amikor törekvései ellenére valami nem sikerül. Ez nem probléma, viszont a szülőn múlik, hogy a gyermek mit kezd a negatív élménnyel, ha nem sikerül megoldani egy feladatot!

Az írástanulás sikere vagy kudarca az egész iskolai pályafutást meghatározza. A macskakaparást nem orvosolja sem az ostor, sem a mézesmadzag, s nem vezet eredményre a struccpolitika sem, hisz a gyerek önértékelése a tét, nem a külalak megítélése. A szabálytalan formákat kompenzáló magatartás beépül a személyiségbe, a szépírás reményében órákon át kényszerített másoltatás romboló hatása pedig felmérhetetlen. Minden formának oka van: a gyűrött füzetlapok krikszkrakszaiból dekódolhatóak a belső vívódások, ami így támpontot adhat a függőségi prevenció során, önértékelési és beilleszkedési problémák esetén, akár a tehetséggondozás és pályaorientáció vonatkozásában is. És ha valaki felnőttként jut el oda, hogy valami nem stimmel, akkor is van megoldás. Felnőttként is lehet új pszichomotoros pályákat kialakítani, amíg azonban a gyereknél új autópályák jönnek létre, addig, később már csak a kátyúk foltozgatása révén válik járhatóvá a régi főút.

Kovács Mónika

Teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 5. számában olvasható.

www.mipszi.hu