A külön élő szülőknek biztosítaniuk kell a közös gyermek(ek) kiegyensúlyozott életvitelét. Ez egy olyan elvárás a szülőkkel szemben, amelyhez az együttműködés elengedhetetlen.
Nagy kihívás ez azok számára, akik között a viszony már a bontóper során nagyon elmérgesedett, de azoknak is fejtörést okozhat, hogy pontosan mit kell továbbra is megosztaniuk a volt házastársukkal, akik jó kapcsolatban maradtak, és többé-kevésbé gördülékeny köztük a kommunikáció.
Milyen jogok illetik meg a külön élő szülőt?
Az a szülő, akinél a gyermek él, milyen mélységig köteles beszámolni a másik szülőnek az életükről?
Mi az, amiben továbbra is közösen kell dönteni, és mi az, amihez a külön élő szülőnek már semmi köze?
A gyakorlatban sűrűn felmerülő kérdések ezek, amelyekre Dr. Frei Anita ügyvéd szakértővel (www.ugyvedmediator.hu) kerestük a válaszokat, aki azt is elmondta, hogyan segíthet egy külső, pártatlan személy a volt házastársaknak abban, hogy elejét vegyék a parttalan vitáknak, amelyeknek a gyermekek isszák meg a levét.
-A legkényesebb kérdés a válás során, hogy kinél kerül elhelyezésre a gyermek, és ki gyakorolja a szülői felügyeleti jogokat.
-Így van, de ha erről már döntés született, mert a felek meg tudtak állapodni, vagy a gyermeket a bíróság valamelyik szülőnél elhelyezte, még mindig ott a kérdés: hogyan tovább a gyakorlatban? Az együtt élő szülőnek milyen mélységig kell beavatnia a mindennapjaikba a külön élő szülőt? Mi az, amiben muszáj együtt dönteni? Sokszor keresnek meg olyan anyák és apák, akik már hosszabb-rövidebb ideje különváltan élnek, mégis sok nyitott kérdés maradt az újonnan kialakított életvitelük során. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, a szülők sokszor úgy érzik, az érdekeik már ellentétesek. Ezt a nézetet kell feladni, és helyette azt látni, hogy igenis van közös érdek: az, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését, kiegyensúlyozott életvitelét megfelelően biztosítani tudják. Ha együttműködnek, ezt biztosítani tudják, ha egymás ellen vannak, az a gyermek ellen is hat.
-Gyakori manapság az, hogy a szülők a válás után is közösen gyakorolják a szülői felügyeleti jogokat?
– A szülői felügyeleti jogokat főszabály szerint közösen gyakorolják a szülők – akár együtt élnek, akár nem – mindaddig, amíg megállapodnak ennek ellenkezőjéről, vagy bíróság, gyámhatóság nem dönt róla. Fontos hangsúlyozni, hogy a szülők szabadon döntik el, hogy a felügyeleti jogaik gyakorlását, kötelezettségeik teljesítését milyen módon rendezik, milyen megoldás felel meg legjobban az életviszonyaiknak, gyermekük érdekének, a bíróság vagy a gyámhatóság csak akkor dönt, ha nem tudnak dűlőre jutni. A szülők megállapodása lehet kifejezett, vagy hallgatólagos is. Ha például az egyik szülő elköltözik, és a gyermek a másik szülővel nevelkedik hosszabb időn keresztül, akkor lehet feltételezni, hogy a szülők a felügyeleti jogokat hallgatólagosan megosztották egymás között.
Ha a szülők a bontóper során azt kérik, hogy a bíróság hagyja jóvá a szülői felügyeleti jogok közös gyakorlását, a bíróság meg fogja vizsgálni, hogy annak feltételei valóban fennállnak-e, vagyis a szülők között valóban olyan magas fokú együttműködés valósul meg, amelyből valószínűsíthető, hogy az ő esetükben ez a rendszer jól fog működni, és ez szolgálja a gyermek érdekeit is. Nagyon fontos szempont, hogy a szülőknek biztosítaniuk kell a gyermek kiegyensúlyozott életvitelét. Ezt ebben a formában az új Ptk. mondta ki, hiszen manapság egyre többször kérik a szülők az úgynevezett váltott elhelyezést, amelynek a jóváhagyását azonban a bíróság megtagadja, ha például a gyermek számára zaklatott életvitelt eredményezne, mert megterhelő lenne számára a sok utazás, vagy a gyakori változások. Azt is hozzá kell tenni, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket a szülőknek már be kell vonniuk a döntéseikbe.
A külön élő szülők egyébként úgy is dönthetnek, hogy a szülői felügyeleti jogokat megosztva gyakorolják, például egyik szülő gondozza és neveli a gyermeket, a másik a vagyonát kezeli, a törvényes képviseletet pedig együtt látják el), vagy megállapodhatnak részfeladatok ellátásban is. Választható továbbá az is, hogy csak egyikük gyakorolja a szülői felügyeleti jogok összességét.
Akármelyiket is választják a szülők, a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben mindenképpen közösen kell dönteniük. Érdemes tudni, melyek ezek: a gyermek nevének megválasztása, iskolájának és életpályájának megválasztása, a szülői házon kívüli, illetve külföldi tartózkodási helyének kijelölése, állampolgárságának megváltoztatása. Ez egy kicsit változott március óta, mióta az új Ptk. van hatályban, hiszen azelőtt ezeknek a kérdéseknek a köre szűkebb volt.
– A külföldre költözéshez muszáj kikérni a külön élő szülő beleegyezését is?
– Feltétlenül szükséges, és ezt sokan nem tudják, ebből sok vita van. Nem teheti meg a gyermeket nevelő szülő, hogy kiveszi az iskolából, és külföldre költözik vele. Ha a másik szülő nem egyezik bele az utazásba (márpedig ez gyakran így van), akkor a gyámhatóság döntését kell kérni, ez pótolhatja a külön élő szülő hozzájárulását – természetesen csak akkor, ha bebizonyosodik az eljárás során, hogy külföldön a gyermek megfelelő körülmények közé kerül, iskoláztatása, kiegyensúlyozott életvitele biztosított. Nagyon fontos, hogy ilyenkor a külön élő szülőt megillető kapcsolattartási jogot értelemszerűen újra kell szabályozni. Ugyanakkor, az új Ptk. alapján egyértelművé vált, hogy a gyermekkel együtt élő szülő az ország területén belül szabadon költözhet, és csak tájékoztatási kötelezettsége van a másik szülő felé. Azért ha a távolság nagyon megnő, szükség lehet a kapcsolattartási jog újraszabályozására, és nem szabad elfelejteni, hogy a fő elv a gyermek kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása.
– És ha a külön élő szülő nem is tartja a kapcsolatot a gyermekkel?
– A külön élő szülőnek a gyermek életében megfelelő módon részt kell vennie, egyértelműen ezt diktálja a gyermek érdeke. A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól a külön élő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatnia kell, és a külön élő szülő érdeklődése esetén a felvilágosítást a gyermekkel kapcsolatban meg kell adnia. Valamint a külön élő szülő jogosult a kapcsolattartásra, a szülők megállapodásában, vagy a bírósági ítéletben foglaltak szerint. Természetesen mindkét végletre akad példa: olyanra is, amikor a külön élő szülő alig tart kapcsolatot a szülővel, és előfordul az is, hogy a másik szülő mindenből szeretné kivenni a részét, és a gyermekkel együtt élő szülőt már-már zaklatja. Egyik szélsőséges eset sem szerencsés, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy válás ide, vagy oda, a szülőknek muszáj hatékonyan együttműködniük egy életen át, a gyermek miatt..
– Milyen mélységig kell megosztani a külön élő szülővel a gyermekkel kapcsolatos dolgokat?
– Azt, hogy mi számít megfelelő tájékoztatásnak a gyakoriság szempontjából, és hogy a tájékoztatást a szülő hogyan adja meg (személyesen, telefonon, e-mailben) ezeket mind a szülők határozhatják meg egymás közt, a gyermek életkorának, egészségi állapotának, az általa folytatott tanulmányoknak megfelelően. Lehet heti-kétheti, havi rendszerességgel, vagy félévente. Ha a gyermek megbetegszik, vagy ha bölcsibe, oviba, iskolába kezd járni, esetleg költözésre kerül a sor, az mindenképp indokolja a másik fél (akár a szokásosnál sűrűbben történő) tájékoztatását. A külön élő szülő bármikor kérdezhet a gyermekről, ugyanakkor ez az érdeklődés nem sértheti a másik szülő családi életét, nyugalmát, és az érdeklődésnek a gyermekre kell vonatkoznia.
Hozzá szeretném tenni, hogy mivel az együttműködés kötelezettsége mindkét szülőt terheli, a külön élő szülőnek is meg kell adnia minden szükséges felvilágosítást, amely a gyermek kapcsán felmerülhet, akár arról az időszakról, amelyet a gyermek nála tölt, akár az általa esetlegesen gyakorolt részfeladatokról. Például, ha a gyermek az édesanyjával él, de az édesapja kezeli a vagyonát, köteles az apa tájékoztatni az anyát, ha – tegyük fel – a gyermek ingatlanvagyonát értékesíti. Mint ahogy arról is, hogy például a nyári szünet alatt mi történt a gyermekkel.
– Jó lenne, ha a szülők mindig mindenben meg tudnának egyezni, de gondolom, a gyakorlat nem ezt igazolja.
– Ha a szülők nem tudnak megegyezni, a gyámhatóság dönt (a korábbi bírósági hatáskör ebben a vonatkozásban az új Ptk-val megszűnt.) Például ha vita van a szülők közt arról, hogy melyik iskolába járjon a gyermek, vagy a kapcsolattartás kérdéseiben nem jutnak egymással közös nevezőre, ilyenkor a gyámhatósághoz fordulhatnak. Ha a szülői felügyeletet közösen gyakorolták a szülők, de már nem tudnak hatékonyan együttműködni, akkor a bíróságtól kérhetik annak megszüntetését. Azonban, ha vita van a szülők között, érdemes mediátor segítségét kérni, még mielőtt a hatóságokhoz fordulnának.
– Ma már bizonyos esetekben kötelező is a közvetítői eljárásban való részvétel, ha jól tudom.
– Az új Ptk. Családjogi könyve több helyen is egyértelművé teszi, hogy a szülőknek a közös kiskorú gyermekük érdekében együtt kell működniük, és a szülői felügyelet rendezését, a külön élő szülővel való kapcsolattartás kérdéseit elsősorban saját megállapodásuk szerint kell rendezniük. Vagyis egyezséget kell kötni! A megegyezés létrehozásához azonban segítségük lehet egy olyan külső személyre, aki teljesen elfogulatlan az ő különválásukat illetően, nem áll egyikük pártjára sem, inkább arra igyekszik felhívni a figyelmüket, hogy mi lehet a gyermek mindenekfelett álló érdeke, továbbá családjogi ismeretekkel is rendelkezik, így tájékoztatást nyújthat arról, hogy a szülőknek milyen lehetőségeik vannak. A mediátor tehát elősegítheti a megegyezést, ha mindkét fél hajlik arra, hogy elkerüljék a pereskedést. Mediátorhoz önként is el lehet menni, még a bontóper megindítása előtt (ilyenkor maga a válás is gyorsabb, hiszen közös megegyezéssel lebonyolítható), vagy a bontóper alatt (a per gyorsabb lezárása érdekében.) Egy dologban kell hozzá egyetérteniük a szülőknek: hogy szeretnének valamilyen kompromisszumos megoldást találni. Ha ez a hajlandóság megvan bennük, akkor a mediátor nagyon sokat tud segíteni. A legtöbb ilyen konzultáció úgy zárul, hogy mindkét fél elégedetten távozik, hiszen a közvetítő segítségével egy olyan közös pontra jutnak el, amely a gyermekük számára is jó, és mindkét szülő számára is elfogadható. A megállapodást pedig a mediátor írásba foglalja, amit utána be lehet csatolni a bíróság felé, aki ítéletével jóváhagyja, így hamarabb lezárul a peres eljárás. Ha a feleknek maguktól nem jutna eszükbe a közvetítői eljárás, a bíróság minden olyan esetben felhívja a figyelmet a mediáció lehetőségére, amikor esély mutatkozik a megegyezésre a felek között. Bizonyos esetekben kötelezően is elrendelhető, hogy a szülők kíséreljék meg a vitájukat mediátor segítségével rendezni. Mivel a mediáció lényege az önkéntesség, ilyenkor az első konzultáción való megjelenés kötelező. Hogy lesz-e megegyezés, az a felek együttműködési készségén múlik.
Együttműködés… Ezzel kezdtük, és ismét ide jutottunk. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mint az életben mindig, a másokkal – válás esetén a volt házastárssal – való együttműködés nélkül nem lehet előre jutni. A tét pedig egy felbomlott házasság esetén nagyon nagy, hiszen a gyermekek, unokák, a következő generációk mind azon a mintán nevelkednek, amelyet a szülőktől látnak.
Amennyiben többet szeretne tudni a közvetítői (mediációs) eljárásról, látogasson el a www.ugyvedmediator.hu oldalra.
Dr. Frei Anita
ügyvéd, mediátor
tel: + 36 / 30 98 97 662
www.ugyvedmediator.hu
