Férfiak iskolája 15. lecke – Biztos vagy benne, hogy jól szeretsz?

Azt már gyerekkorban születetten érezzük, hogy a szeretet kimutatása és annak megélése nagyon fontos. De vajon felnőtté válva mindenki tudja, hogy hogyan is kell szeretni? Mert ugyan a világ ma már nyitott mindenféle szeretetre, de vajon melyik módja az, ami megnyugtatóan megfelel nekünk és a társunknak is?

A minap olvastam egy cikket egy könyvről és az abban foglaltakról. Az életkedvről, életunalomról feszeget érdekes dolgokat és a gyerekkorban megtanult képességekről, ami akár a szeretet kimutatása és az élet ezáltal történő megélésének összefonódását is láttatja. Ami megragadott ebben a cikkben az egy fontos megállapítás volt arról, hogy hogyan is kéne szeretni: “Hogy szeretek-e, csak az mondhatja meg, aki iránt szeretetet érzek. Hiába hiszem, hogy szeretem, ha a másik menekül előlem vagy sorvadozik a társaságomban. Szeretni valakit annyit tesz, mint jobbá, könnyebbé, szabadabbá tenni az életét. És persze nem várni érte semmit cserébe….” (Feldmár András)

Hogyan érdemes szeretni?

Női oldalról nézve a szeretet kimutatása egyszerű képlet és talán azt gondolják az erősebbik nem képviselői, hogy mi nők azt várjuk, hogy szerelmünk a nap 24 órájában igyekezzen kimutatni irántunk érzett szeretetét. Pedig tessék elhinni, hogy ez nem női vagy férfi téma! Ez teljesen emberfüggő! Van aki imádja, ha babusgatják – akár férfi is lehet az illető – és van, akinek a szavak fontosabbak. És természetesen vannak olyan emberek is, akiknek a szeretet kimutatása tettekben rejlik: segítségben, elfogadásban, tiszteletben, megbecsülésben. De vajon hogyan érdemes szeretni azt, aki szerelmünk tárgya?

  • Nézzünk néhány fontos szabályt:

1. szabály: Mielőtt bármit tennél, tájékozódj!

Fontos, hogy megfigyeljük a másikat, hogy mit szeret, minek örülne. Tudjuk meg finoman, hogy mi teszi boldoggá. Nem feltétlenül kell „majomszeretettel” szeretni valakit, hogy kijelenthessük, mi igazán szeretjük, csak Ő nem értékeli az irányába tett lépéseinket. Ha a mi lépéseink nem az Ő igényeinek megfelelőek, akkor akár zsákutcába is kerülhetünk úgy, hogy tényleg az igyekezetünk szeretetből táplálkozott.

2. szabály: Ne általánosíts!

Nem érdemes úgy gondolkodni, hogy nő, tehát szereti a csokoládét, vagy a virágot. Megteszi ez is! Téves Kedves Uraim! Bár szép gesztus a virág és finom a csoki is, azonban sokszor egy jól eltalált gesztus virág helyett falakat omlaszthat le. Akár egy jól irányzott dalküldés napközben (rengeteg zenemegosztó oldal áll rendelkezésre az interneten), mikor nem számít rá, vagy egy elektronikus képeslap személyes üzenettel, hogy érezze gondolt rá a Szerelme. Vagy akár egy házimunka elvégzése „helyette” segítségül, egy fárasztó nap után. Ezek nem kerülnek pénzbe, de nagyon figyelmes gesztusok.

3. szabály: Ne gondolkodj a másik helyett!

Ne akarjunk a másik helyett érezni, gondolkodni, hiszen nem láthatunk a fejébe. Inkább az 1-es szabálynak megfelelően igyekezzünk kipuhatolni, vagy akár egyenesen rákérdezni, hogy mit szeretne. A kommunikáció fontos! És Kedves Hölgyek itt feltétlenül Önökhöz is fordulnánk: ne kényszerítsék a férfiakat ebbe a szituációba azzal a kijelentésükkel, hogy „ha szeretsz kitalálod mit szeretnék!” Higgyék el nem fogja! Hogyan is tudná? Adjanak támpontokat, segítsék a férfiak kreativitását kialakulni, fejlődni!

4. szabály: Hagyd, hogy Ő döntsön arról, neki mi a jó!

A 3. szabály mellett az is fontos, hogy ne akarjanak Kedves Urak a párjuk helyett dönteni. A „tudom, hogy ezt nem akarod, csak azért mondod, hogy ne legyek mérges…” vagy a „csak azért mondod, hogy ne legyen vita belőle…” vagy a „nem hiszem, hogy ezt őszintén így is érzed.” mondatok rombolóak, mert egyszerre feltételezik azt, hogy párjuk nem őszinte Önökkel és azt, hogy nem számít mit mondanak. Általában, ha egy kapcsolat jól működik, nincs szükség kertelésre. Bár igyekeznünk kell finoman elmondani az érzéseinket, de amit mondunk, azt érdemes meghallgatni és elfogadni.

5. – és egyben legfontosabb – szabály: Szeress úgy, hogy ne várj cserébe semmit!

A szeretetnek önzetlennek kell lennie. Ha a szeretetünkért és ebből kiinduló tetteinkért folyton várunk cserébe valamit és nem kapjuk meg, akkor egy idő után nagyon csalódottak leszünk és frusztráltak. Jönnek a szemrehányások és a másikban a lelkiismeret-furdalás keltése. „Minden hiába való volt, amit eddig tettem érted?” Ez nem jó út! Ha áldozatnak érzünk valamit, akkor inkább ne tegyük. Olyat adjunk magunkból, amit könnyen adunk és jó szívvel. Amiért nem várunk viszonzást, mert már az önmagában jó érzéssel tölt el bennünket, hogy adhattunk valamit annak, akit tiszta szívünkből szeretünk.

+1 tanács

Aki a legjobban szeretne szeretni, az igyekezzen nem megfojtani a másikat szeretetével! Ne akarjon többet adni, mint amit a másik képes befogadni! Ettől még nem szereti kevésbé és nem kevésbé értékes a szeretet, ami köztük van. Próbálja elfogadni a másik attitűdjét, akkor könnyebb lesz megértenie, hogy mire vágyik Ő és mit vár el a másiktól.

Kedves Olvasó!

Ha úgy érzi, hogy nem ért egyet, vagy nagyon is egyetért, kérjük ossza meg velünk és írjon a jól bevált Lelkitárs Postaládánkba a lelkitars.postalada@gmail.com címre, ahol továbbra is várjuk leveleiket, melyekből néhány véleményt megosztunk majd az olvasókkal.

Juhász-Nagy Mónika
rekreációs szakember