A részképességzavar is okozhat fejfájást

Legtöbbször nem is a pontos diagnózis felállítása okozza a nehézséget, hanem az, hogy a szülőkkel elfogadtassuk: gyermekükkel ilyen típusú problémák vannak.

A kisgyermekkori fejfájások gyakorisága a 3-6 éves korosztály körében 3-5 %, kisiskolás korú gyermekeknél 10%.

  • Tünetei: gyakran otthon jelentkezik, az esti órákban. A fájdalom tompa jellegű, esetenként a gyermek odakap a fejéhez, néha akár sírva is fakad. A fájdalmat nem kíséri egyéb tünet (hányás, szédülés, egyéb neurológiai deficittünet), a gyermek figyelme a fájdalomról könnyen elterelhető. A tünet inkább nyugalmi helyzetben jelentkezik, pl. ágyban, olvasáskor, de a mozgás, helyzetváltoztatás nem rontja az állapotot. Ebben az életkorban gyakran váltakozva fordul elő a hasfájás és a fejfájás.

Mi lehet az oka a gyakori fejfájásnak?

Szerencsére a gyermekkori fejfájások hátterében csak ritkán igazolhatunk valamilyen szervi betegséget – az esetek döntő többségét pszichés tényezőkre vezetjük vissza. A mindennapi gyakorlat az, hogy ha néhány egyszerűbb rutinvizsgálat elvégzése után nem találunk kézzelfogható magyarázatot a gyermek panaszaira, pszichoszomatikus eredetű fejfájás diagnózisát állítjuk fel. Mivel kisiskolás gyermekekről van szó, akiknek az életét ebben az életkorban az iskola jelentősen befolyásolja, a probléma okát is itt keressük (túl sokat várnak el a gyermektől, valamelyik tanár igazságtalan, levegőtlen az osztály stb.). Minden esetben számtalan ilyen valós vagy látszólagos okot találhatunk, a valódi probléma ezért gyakran nem kerül felszínre.

Néhány évvel ezelőtt osztályunkon készítettünk egy felmérést. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a 6-10 éves, értelmes, okos gyermekek körében az első néhány évben mi okozza a tenziós típusú fejfájások ugrásszerű emelkedését. Vizsgálatunkba csak olyan gyermekeket vettünk be, akik IQ értéke 100 felett volt.

Az eredmények azt mutatták, hogy az e csoportba tartozó fejfájós gyermekek 70 százalékánál a fejfájások hátterében valamilyen részképesség-zavart lehetett igazolni.

Megfigyelésünk alapján azoknál, akik ugyan gyengébb képességűek, de a részképesség-profiljuk egyenletesebb, sokkal ritkábban fordul elő valamilyen pszichoszomatikus betegség.

A legtöbb problémát azoknál találtuk, akik egyenetlenül teljesítenek, vagyis bizonyos dolgokban kiemelkedőek, ugyanakkor más funkciókban elmaradnak a kortársaiktól.

Hogyan függhet össze a fejfájás és a részképesség-zavar?

A kérdésre viszonylag egyszerű a válasz. Az a gyermek, aki egyenletesen, de a társainál kicsit gyengébben teljesít (és esetleg az IQ-ja is alacsonyabb), már megszokta ezt a helyzetet, talán észre sem veszi – és a környezete sem vár tőle többet, elfogadta őt olyannak, amilyen.

Más a helyzet azzal a gyermekkel, aki megszokta, hogy mindenben ő az első: ő a hangadó az óvodában, a környezet is elismerően beszél róla. Ő az óvodai nagycsoportban vagy az iskolában váratlanul azzal a helyzettel szembesülhet, hogy bizonyos dolgok nem mennek olyan jól, egyes feladatokat nem ért meg, másokat ugyan meg tud oldani, de már lassabban, nehezebben. Az ilyen gyermek kezdetben megpróbál kompenzálni.

  • Az egyik típusuk nagyobb energiával tanul, többet gyakorol, társaitól visszahúzódik, szorongásos tünetek alakulnak ki nála. Az ilyen gyermeknél fennáll a veszélye annak, hogy a későbbiekben valamilyen pszichoszomatikus tünet, pl. fejfájás jelentkezik.
  • A másik csoportba tartozó gyermekeknél kompenzációként viselkedészavar, magatartási problémák jelentkeznek. Rájuk szoktuk azt mondani, hogy korán kezdenek kamaszodni.

Mit tehet a szülő?

A pszichológus javaslatait elolvashatja a Mindennapi Pszichológia oldalán!
 

Részlet Dr. Altmann Anna a Mindennapi Pszichológia weboldalán megjelent írásából