Az interneten lóg a gyerek – Hagyjuk vagy tiltsuk?

Gyakran visszatérő kérdés a szülő részéről, hogy mi helyes: ha gyermekét eltiltja vagy szabadon engedi az internet világában. Cikkemben arra keresem a választ, hogy mi lehet a helyes út, valamint szeretnék rámutatni, miszerint bizonyos helyzetekben a szülő magatartását önös célok, félelmek vezérlik.

Az internet napjainkra hétköznapi fogalommá vált. Terjedési sebessége és gyors fejlődése azonban túlhaladta az emberiség követési képességeit, ezáltal szakadékot idézett elő társadalmi rétegek és korosztályok között. Mindez lefordítva a hétköznapi élet nyelvére, a mostani fiatalok, tágabb értelemben generáció, az internetet vagy annak származékait (Facebook, chat, számítógépes játékok) rutinszerűen képesek használni.

A kisiskolásokra már nagyon vigyázni kell

Az internetezés szokásai ugyan különböző életkori szakaszokban jócskán eltérnek egymástól, de alapvető szabályokat már a kezdetektől fontos tudatosítani.

A „kezdés” időpontjának behatárolása igen nehéz, hiszen erőteljesen függ a környezettől, meghatározóak elsősorban a szülői ház szokásai, beleértve a szülő személyiségét, továbbá korábbi internettel kapcsolatos tapasztalatoktól is. Napjainkra elég gyakran előfordul, hogy már óvodás korú gyermeket találunk az internet előtt, de lényegében ez a korosztály biztonsági szempontból még nem veszélyeztetett, hiszen rájuk még nem az önálló, hanem a szülővel, nagyszülővel, nagyobb testvérrel közösen folytatott tevékenység a jellemző. Feltehetőleg tehát gyermekeink az általános iskola alsó tagozatának második felében, 3-4 . osztályban válnak részben önálló felhasználóvá: itt jegyezném meg, hogy ez az életkor egyre korábbra tolódik.

„most akkor veszélyben van a gyermekem vagy sem…?”

Szinte hallom, ahogy az olvasó felteszi újra és újra ezt a kérdést, konkrét válaszra várva. Érdemes leszögezni tehát, hogy az internet önmagában nem veszélyes, nem káros, sőt hasznos és elkerülhetetlen egy felnőtt, de egy gyerek, kiskorú mindenapjaiban is. Pszichológusként az internethasználat előnyei közé sorolom a gyorsabb kommunikációt, szórakozási lehetőséget, valamint annak a lehetőségét, hogy az ember fejlessze magát: képességeit, készségeit javítsa. Ebből a megközelítésből egyértelműem látjuk, hogy az internet egy lehetőség, amivel élni kell. A hatalmas információforrás lehet félelmetes és nyomasztó is, mindaddig, amíg meg nem tanuljuk keretezni, szabályozni. A szülő feladata, hogy ne elárassza gyermekét az információhalmazzal, hanem tanítsa meg optimálisan kezelni és készítse fel az esetleges veszélyekre. Tehát a gyereket szocializálni kell.

Ahogy nő a gyerek, úgy lesz egyre nagyobb igénye az önálló tevékenységre, azonban az a gyerek, akit megtanítottak internetezni, az képes lesz használni/felhasználni a lehetőséget: a világ kitárul, pozitív értelemben.

Minden a szocializáción múlik

Vegyünk egy példát, egy kisgyereknek azt is meg kell tanítani, hogy ne nyúljon a konnektorba mert veszélyes. Ha a gyerek belsővé teszi ezt az elvárást és érti, hogy mit okozhat, miért kell elkerülni mindezt, akkor nem fog belenyúlni, még akkor sem, ha a szülő nincsen jelen. Hiába nagy a kísértés, ha a szülő megfelelően kommunikálta és a gyerek képes volt azonosulni ezzel, akkor lényegében a szülő megnyugodhat, nem kell rettegnie, hogy valami nagy baj fog történni: az internet világában sincs veszélyben a csemetéje.

Honnan ered a szülő félelme?

Mindig informatív, ha a szülő retteg, fél vagy éppen rémképeket lát. A fentiekből az derül ki, hogy az internet hasznos, akkor miért vannak olyan szülők, akik nem így látják? Feltehetően az ilyen aggódó, szorongó szülő nem csak az internettől félti a gyermekét, hanem, sok más olyan helyzettől is, amiben veszélyt feltételez. Pszichológusként úgy gondolom, hogy mindez, a vélt fenyegetés a szülő produktuma, aminek hátterében személyes, múltbéli konfliktusok, akár nem tudatos tényezők állhatnak. A szülőnek érdemes a saját érzéseit időközönként megvizsgálnia, hiszen nagyon gyakori, hogy az ilyen szülő gyerekei, akiket még a szellőtől is féltenek, felnőtt korukban is szorongani fognak, minden félelmetes és megoldhatatlan lesz számukra.

Összegezve, eddig arról beszéltem, hogy önmagában az internethasználat nem egy káros jelenség, kisgyermekkorban is vannak előnyei, sőt csak előnye van, ha a szülő bevezeti és tanítja gyermekét az optimális felhasználásra. Hangsúlyozom, hogy a tiltás soha nem vezet semmire, ellenkezőleg dacot és akaratosságot vált ki. Egy szorongó szülő inkább tilt, mintsem tanít. Ezzel együtt azt is hiszem, hogy az is káros, ha a gyerek magára van hagyva, nincs előtte minta. Mindez komoly szorongást is elő tud idézni egy gyerekben.

Az internetfüggőség kialakulása és annak háttere

Végül beszélni kell egy olyan jelenségről, ami már kóros, ez pedig az internetfüggőség.
Az internetfüggő egyén (hasonlóan más függőségtől szenvedő emberekhez) állandó késztetést érez az internetezésre, megkönnyebbül, ha leülhet a gép elé, fokozatoson egyre több időt tölt ott. Hiába szeretné ezt az időt csökkenteni, próbálkozásai sikertelenek. Nehéz pontosan meghatározni, hány óra napi internetezés után beszélhetünk függőségről, hiszen rengetegen munkájukhoz, illetve tanulmányaikhoz használják a hálózatot, azonban napi 3 óránál hosszabb netezéssel töltött szabadidő – együtt más tünetekkel – már figyelmeztető jel lehet.

Az internetfüggőség kialakulásának hátterében — más függőségekhez hasonlóan — állhatnak hangulati zavarok, kapcsolati, illetve kommunikációs nehézségek, szociális izoláció, szorongások, de ezek a zavarok az internetfüggőség következményeként is kialakulhatnak.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus