Minden harmadik kismama vizelettartási problémával küzd

Sajnos sok kismama tabuként kezeli a gyermekágyi vizelettartási zavart, inkább hallgatnak, és szenvednek a tünetektől. A Magyar Kontinencia Társaság, a Védőnői Program Miniszteri Kormánybiztosa és a Bethesda Kórház igazgatója 2014. június 27-én, az Idei Kontinencia Világhét alkalmából hangsúlyozzák a kismamákat érintő vizelettartási panaszok, az úgy nevezett gyermekágyi vizeletvesztés megfelelő kezelésének fontosságát, ami már minden harmadik kismamát érint!

A Kontinencia Világhét (World Continence Week) minden év júniusában – idén június 23-29. között – arra hívja fel a figyelmet, hogy a vizelettartási zavarban szenvedők kezelésének csak akkor van értelme, ha az teljes tünetmentességet nyújt. (Becslések szerint a vizelettartási zavarban a magyar lakosság mintegy 6,5%-a érintett.) A betegség közismerten az idősebb korosztályt érinti, azonban a gyerekvállalás egyre későbbre tolódó időpontja a fiatal hölgyekre is fokozott kockázatot jelent. A legnagyobb problémát az okozza, hogy a legtöbb érintett nem mer beszélni problémájáról, még kevésbé mer orvoshoz fordulni, így esély sincs a megfelelő kezelésre.

Gyermekágyi inkontinencia

Minden harmadik terhesség enyhébb-súlyosabb vizelettartási nehézséggel is jár. Ez a jelenség az úgynevezett gyermekágyi inkontinencia, ami úgyszólván mindennapos „kísérő jelensége” a terhesség alatti természetes folyamatoknak. A nem idejében gondozásba vett gyermekágyi vizeletvesztés viszont gyakran súlyosbodik, és ha kezeletlen marad, az már az esetek felében – érthető okból – gyermekágyi depresszióhoz vezet.

Mindenképpen beszélni kell róla!

A gyermekágyi vizelettartási zavar azonban a legkevésbé sem szégyellni való dolog, ráadásul nagyon hatékony és egyszerű módszerek állnak rendelkezésre a probléma megoldására. Annyi kell csupán, hogy a kismamák bátran jelezzék a vizelettartási nehézségét a szülésznőjüknek, védőnőjüknek vagy háziorvosuknak.

Gond szinte és kizárólag csak akkor van, ha nem sikerül idejekorán elkezdeni a prevenciós és/vagy rehabilitációs medencefenéki-tornát, mert elhallgattuk vagy egyszerűen csak nem vettük komolyan a korai és enyhe jeleket. A probléma felismerése azonban eddig gyakran elsikkadt, részben a dolog tabu jellege miatt, részben pedig azért, mert a várandós gondozás rendszere eddig nem segítette eléggé a kismamákat az egészségük megóvásban ezen a téren.

Van megoldás

Az új „várandós gondozásról szóló” (26/2014. (IV. 8.) rendelet ebben is sokat segít, pontosan megjelöli, hogy ezzel a problémával bizony a harmadik trimeszterben teendő van. Ha van ilyen panasz az akkor a gondozási kiskönyvbe is felvezetésre kerül, amit így a nőgyógyász szakorvos, a háziorvos, sőt a szülésznő és a védőnő is nyomon tud követni. A szakemberek együttműködése és a célzott tanácsadás ezzel már egyszerűbbé válik, és az enyhe, átmeneti vizeletcsepegés sem kerüli el a szakemberek figyelmét. Idejében elindulhat a gyógytorna, ami szinte kivétel nélkül meg is oldja a helyzetet.

VMkomm.