Így fogjuk a bébiket

A csecsemővel való találkozásaink alkalmával nagy szerepet kap a felemelése, tartása. Minél fiatalabb a csecsemő, annál nagyobb probléma, hogyan nyúljunk hozzá, hogyan vegyük fel.

Az újszülött magatehetetlen. Izmai működőképesek, kezével, lábával kalimpál, de tudatos mozgást nem végez. Egyensúlyi helyzetének változását viszont jól érzékeli. Ha felemeljük vagy letesszük, izmait megfeszíti, öklét görcsösen összeszorítja, de fejét emelni, tartani nem tudja.

Fontos, hogy az újszülöttet gondozása közben úgy mozgassuk, hogy ne féljen, biztonságban érezze magát. Határozott, szakszerű, de gyengéd fogással emeljük, forgassuk. Emellett óvatosak legyünk, ne szorítsuk meg, nehogy fájdalmat okozzunk neki. A fejét mozgatáskor támasszuk alá. Ne emeljük fel a karjánál, a lábánál fogva! Minden gondozási művelet közben feltétlenül beszéljünk hozzá, mert a hang megnyugtatja.

Felemelés, hasra és visszafordítás újszülöttkortól 5-6 hónapos korig

  • Felemelés

A háton fekvő csecsemő tarkója alatt bal kezünket átcsúsztatjuk úgy, hogy a feje a karunkon kényelmesen feküdjék. Bal karját vállközelben átkulcsoljuk, jobb kezünket oldalról, nem a lábai között, az ülepe alá tesszük és felemeljük. Amikor lefektetjük, először az ülepe alól húzzuk ki a kezünket, azután a fejét tesszük óvatosan az alapra. Jobb kezünkkel segítünk, miközben a balt kivesszük a tarkója alól. Közben ügyeljünk arra, hogy testének minél nagyobb része alá legyen támasztva. Ha letesszük, a feje ne koppanjon az alaphoz.

  • Hasra fordítás

A csecsemő jobb karját a feje mellé emeljük. Bal tenyerünket a mellkasára tesszük úgy, hogy középső ujjunkkal az állát megtámasztjuk. Mutató és hüvelykujjunkkal a bal vállízületét igyekszünk átfogni. Jobb kezünket a feje és a háta alá csúsztatjuk, és gördítő mozdulattal a bal tenyerünkre fordítjuk a csecsemőt.

  • Visszafordítás

A csecsemő bal karját kissé nyújtsuk ki a feje mellett. Bal tenyerünket a hátára fektetjük. Jobb kezünkkel a jobb karját vállközelben megfogjuk és visszafordítjuk.
Hasra és visszafordításkor vigyázzunk, hogy a csecsemőt közben ne emeljük fel az alapról, karjánál fogva ne húzzuk. Fordítás közben és hason fekve is mindkét karja könyökben kissé behajlítva, a feje mellett maradjon.

A csecsemő felemelése, tartása, amikor már önállóan tud gurulni

Születéstől kezdve a csecsemő, ha módja van rá, szüntelenül gyakorolja és megtanulja tagjainak mozgatását. Körülbelül 5-7 hónapos korában a legtöbb csecsemő hasra tud fordulni és könnyedén visszafordul. Tárgyak után nyúl és jól fog. Ebben a korban már nem kell olyan óvatosan emelni, fogni, mint a tehetetlen újszülöttet. Bátrabban nyúlhatunk hozzá, de nem szakszerűtlenül. Soha ne emeljük a csecsemőt ruhájánál, karjánál, lábánál fogva, mert megijed, fél, sőt komolyabb baja is eshet.

  • Felemelés

A hanyatt fekvő, később az ülő vagy álló csecsemő, illetve kisgyermek mellkasát hónalj alatt két kézzel átfogjuk és felemeljük. Ezután bal karunkra ültetjük, jobb kezünkkel a hátát támasztjuk. A gyerek a bal vállunk felett átnéz.

  • Etetéskor használatos emelések, tartások

A csecsemőket minden etetéshez felemeljük, illetve ölünkben tartjuk. Nagyon fontos, hogy szoptatás közben mindig kényelmes, de biztonságos testhelyzetben tartsuk a babát. Ha felemeltük és a karunkban tartjuk, fordítsuk oldalra, vagyis az anyai mell felé. Büfiztetéshez függőleges helyzetbe kell emelni a babát. Ilyenkor az anya vállán levő tiszta pelenka felé fordítjuk a baba fejét. Hátát, fejét megtámasztjuk bal kezünkkel, jobb kezünkkel pedig a popsijánál alátámasztjuk. A feje kissé előrebillenjen, homlokát vállunkhoz támasztjuk. Tarthatjuk a csecsemőt büfizéskor úgy is, hogy a hátát nekitámasztjuk az anya mellkasának, bal kezünkkel átöleljük a mellkasát, jobb kezünkkel a comboknál rögzítjük az „ölelést”. Így a nagyobb csecsemőket tudjuk tartani, hiszen ők már kíváncsiak és így ezt az időt is szemlélődéssel tölthetik.

Nagyon fontos, hogy mindig függőleges testhelyzetben büfiztessünk, hiszen csak így távozik a lenyelt levegő a baba gyomrából.

Ha etetünk, feltétlenül karra kell venni a csecsemőt, éppúgy, mint a szoptatáskor. A csecsemőnek kényelmes helye legyen az etető ölében. Lábunkat ne tegyük keresztbe! A babát úgy kell karra venni, hogy felső karunkkal a hátát támasztjuk alá, miközben feje vállunkon, illetve felkarunkon nyugszik. Kezünkkel megfogjuk a combját, hogy ne csússzék lejjebb. A csecsemőt feltámasztott rézsútos helyzetben tartjuk a karunkon. Így, ha nem akarja lenyelni a táplálékot, az nem csurog hátra a szájából. Ebben a helyzetben etetünk addig, amíg a csecsemő nem ül stabilan önállóan! Sokan azt hiszik, hogyha ennyire magasra tartjuk a csecsemőt, megszűnik a különbség aközött, hogy ferdén, fekvő helyzetben, karon etetünk, vagy ölben ültetve. A csecsemő felső teste mind a két esetben megközelítően függőleges helyzetben van. A különbség az, hogy az első esetben a súlya a karunkra nehezedik, a másik esetben pedig az ülepén ül, és csak többé-kevésbé támaszkodik az etető karjára, így gerince összegörnyed. A csecsemőt szigorúan tilos ültetni, megtámasztani, csak akkor üljön fel, ha ezt önállóan tudja kivitelezni!

Míg a 4 hónaposnál fiatalabb csecsemőt a pakolón mosdatjuk, vizes vattával vagy törlőkendővel megtörölve a kezét, esetleg arcát, addig az idősebb csecsemőket már a mosdó mellett. Mosdatás előtt a csecsemő ingének ujját hajtsuk fel, a törülközőt (csak ő használja) tegyük a nyakába. Vigyük a mosdókagylóhoz. A törzsét döntsük előre úgy, hogy a bal karunkkal átkaroljuk, tenyerünkkel a mellkasát támasztjuk. A karjait szabadon hagyjuk! Hasonló fogással tartjuk a csecsemőt, ha már súlyosabb, de még nem tud állni. Eltérés, hogy a bal lábunkat feltesszük egy zsámolyra, és a térdben hajlított lábunkra ültetjük. Törzsét előredöntjük, bal karunkkal átfogjuk, tenyerünkkel a mellkasát tartjuk.

Csősz Katalin
védőnő