Az újszülöttek megszületésük után pár órával, már a kórházban megkapják az első adag K-vitamint, aminek az adagolását a kórházból hazatérve, megadott dozírozási rend szerint otthon is folytatni kell. Mire szolgál a K-vitamin?
A K-vitamin a zsíroldékony vitaminok csoportjába tartozik, és jelenléte a véralvadás folyamatához szükséges. Hiányában a véralvadásban szerepet játszó véralvadási faktorok (a protrombin, illetve a VII, IX és X faktorok) nem termelődnek kellő mennyiségben a májban, nincsenek megfelelő koncentrációban jelen a szervezetben, és ez életveszélyes vérzésekhez vezethet.
Kevés K-vitamin kerül át az anyától az újszülötthöz
Az újszülöttek és a koraszülöttek megszületésükkor alacsony K-vitamin szinttel rendelkeznek, mivel a terhesség alatt a K-vitamin csak korlátozott mennyiségben képes az anya szervezetéből a placentán át a magzatba bejutni. Amennyiben az anya bizonyos típusú gyógyszereket (pl. egyes epilepszia ellenes szerek, véralvadásgátlók) szed, akkor az anyai szervezetből még kevesebb K-vitaminhoz jut a fejlődő magzat.
K-vitamin az újszülöttkori vérzékenység ellen
A K-vitamint újszülöttek és csecsemők esetében olyan vérzések megelőzésére és kezelésére használják, amelyek a véralvadási rendszer fejletlensége miatti vérzékenység következtében alakulnak ki. Ezt az aránylag ritka kórképet újszülöttkori vérzékenységnek nevezik. Már a megszületést követő első napon jelentkezhet a vérzés, általában ártalmatlan vérzések lépnek fel, de súlyos esetben akár az agyi struktúrákat érintő vérzés is létrejöhet. Az első néhány napban, hétben az újszülötteknél bőr- és nyálkahártyavérzések, gyomor- és bélrendszeri vérzések léphetnek fel.
Meddig és hogyan kell adagolni a K-vitamint a csecsemőknek?
- A K-vitamin adagolás rendje a következő: a szintetikus K1-vitaminból, az ún. fitomenadionból, a megszületéskor kapja meg az első adagot az újszülött, majd 4-7 napos korában, általában már otthon, a következőt. Egyhónapos korában jön el a harmadik adag ideje, és ezt követően hathónapos korig havonta egy-egy dózist kell adni neki.
- A receptköteles készítmény ampullás csomagolású, ahol egy ampulla egy dózist (2 mg) jelent. A készítmény nevében a „paediatric” szó utal arra, hogy csecsemőgyógyszerről van szó. Koraszülötteknél, kis súllyal születetteknél a beadandó dózis kevesebb is lehet, mint 2 mg, annak a meghatározása a szakorvos feladata, ő ad iránymutatást a további adagolásra vonatkozóan is.
- Senkit ne tévesszen meg, hogy K-vitamin injekciót kap a gyógyszerésztől a patikában, ugyanis az nem csak tűvel beszúrt injekcióként alkalmazható, hanem szájon át is beadható. Általában szájon át kell a csecsemőknek a K-vitamint beadni, gyakorlatilag meg kell itatni velük. Az óvatosan felnyitott üvegampulla tartalma lefejt anyatejjel is összekeverhető és kicsi etetőkanállal beadható a csecsemőnek. Koraszülötteknél vagy véralvadási zavarban szenvedő újszülötteknél injekciós formában történő alkalmazásra is sor kerülhet, ekkor az orvos feladata az injekció beadása.
- A kizárólagosan anyatejjel táplált csecsemőkben alacsony a K-vitamin szintje, mivel az anyatejbe alig választódik ki a K-vitamin, így kevés vitamin áll a csecsemő rendelkezésére, hat hónapos korig a K-vitamin-adás javasolt.
- A tápszerek kellő mennyiségű K-vitamint tartalmaznak, ily módon egy tápszerrel táplált csecsemő mintegy hússzor több K-vitaminhoz jut, mint anyatejjel táplált társa. A tápszert fogyasztó csecsemőknél K-vitamin-pótlásra nincs szükség. Amennyiben hat hónapos kor előtt felfüggesztik a csecsemő anyatejes táplálását, és tápszerre térnek át, akkor már nem szükséges a havonkénti K-vitamin-adagolás, a tápszerből ugyanis hozzájut a csecsemő a szükséges mennyiséghez.
- A szoptatott csecsemőknél az ötödik-hatodik hónaptól elkezdett hozzátáplálás, amennyiben az napi gyakorisággal főzeléket, gyümölcsöt is tartalmaz, már fedezi a csecsemő K-vitamin igényét,- ebben az esetben sincs szükség a K-vitamin további adagolására. Emellett, ekkorra a csecsemők véralvadási rendszere már éretté válik annyira, hogy életveszélyes vérzések ne lépjenek fel.
Mellékhatások
A K-vitamin-adagolással összefüggő mellékhatások nagyon ritkák, azok is általában csak a túladagolás eredményeként lépnek fel. Sárgaság, emelkedett májenzim-szintek, hasi fájdalom, emésztési zavarok, nyugtalanság és bőrkiütés szerepelhetnek a panaszok között. Az enyhe mellékhatások orvosi beavatkozás nélkül rendeződnek.
Mintegy egy évtizeddel ezelőtt megjelentek olyan hírek, miszerint a K-vitamin adagolása a gyermekeknél a daganatos betegségek kockázatát növelheti; ezt azonban később számos tanulmánnyal és vizsgálattal alátámasztva megcáfolták.
Bizonyított tény, hogy a koraszülöttkori és újszülöttkori életveszélyes vérzések megelőzése érdekében a K-vitamin adagolása szükséges.
Dr. Budai Marianna Ph.D.
szakgyógyszerész
