Állandóan jelenetet rendez a gyerek…

Fotó: gettyimages.com

Amikor kisgyermekünk mindenre nemet mond, ordítani kezd, dühében földre dobja a játékait, verekszik, szinte állandóan duzzog – mit tehetünk ellene? Ha pedig az ehhez hasonló jelenetek kisiskolás korában is folytatódnak, előfordul, hogy végképp tanácstalanok vagyunk. Pedig a helyes szülői magatartás sokat segíthet. Fogadja meg tanácsainkat a dührohamok megfékezésére, és a gyermek ösztönzésére, illetve meggyőzésére, hogy ne legyenek mindennaposak ezek a „cirkuszok”.

Semmiségekért dühöng

Ne hagyjuk, hogy gyermekünk dührohamai rendszerré váljanak. Legyünk szilárdak, és tiltásainkat következetesen tarttassuk be vele, ésszerű magyarázatok kíséretében. Hiszen elsősorban arra van szüksége, hogy megértse, milyen korlátokat szabtunk meg neki, melyeken nem léphet túl. Ezek általában a hétköznapi élethez köthető, egyszerű intések (pld. nem ehet süteményt ebéd előtt, vagy ne ellenkezzen, ha rendet kell raknia), de amennyiben engedünk, a dühös engedetlenséggel kapcsolatos probléma súlyosbodhat. Nagyobb dühkitörések alkalmával otthon jó módszer, ha beküldjük rövid időre a szobájába, míg kissé megnyugszik.

Néhány perc múlva menjünk be hozzá, hogy megkérjük, mondja el, miért reagált így. Ezt meghallgatva magyarázzuk el – nyugodta hangnemben -, hogy miben nem volt igaza, és az ilyen jelenetek nem vezetnek sehová. Utána azért babusgassuk egy kicsit: tudnia kell, hogy természetesen szeretjük mindazok után is, ami történt.

Agresszív, haragjában ráüt a szüleire

Ez a magatartás nagyfokú határozottságot igényel a szülő részéről. Fontos a gyerekkel megértetni, hogy nem szabad ráütnie senkire, agresszívnak lennie – legyen szó akár rólunk, akár másokról -, semmilyen esetben sem. Ha úgy tűnik, a gyereknek mégis szüksége van arra, hogy ily módon kitombolja magát, javasolhatjuk neki haragja párnáján való levezetését. Sokszor valamilyen, életkorának megfelelő sporttevékenység is hasznos lehet, annak érdekében, hogy nyugodtabb legyen, és ne verekedésre használja fölös energiáit.

A játékait a földre dobálja

Ahelyett, hogy kiabálnánk vele, ismét a legjobb módszer, ha elszigeteljük a szobájában néhány percre (nem órákra!). Azután feltétlenül és nyomatékosan emlékeztessük arra, milyen szabályok uralkodnak otthon: rendet kell tartani, és vigyázni kell a dolgaira – ne a játékain ”álljon bosszút”, ha rossz kedve van. Helyezzünk kilátásba büntetést, ha mégis újra kezdi szétdobálni a tárgyait: pld. egy időre elvesszük tőle a kedvenc játékát. Amikor pedig már nagyobbacska, és dühében értékesebb tárgyait is tönkre teszi, szigorúan figyelmeztessük, hogy nem kap helyettük újat.

Bevásárláskor jelenetet rendez, követelőzik az áruházban

A szülők nagy része több-kevesebb sikerrel tudja megoldani az ilyen helyzeteket. Próbáljuk ugyanazt a magatartás tanúsítani, mint otthon: vonjuk el a gyereket mások szeme elől, és az áruházból való távozás után kezdjünk magyarázatba, miért nem veszünk neki játékot annyiszor, ahányszor csak akarja. De persze a legjobb megelőzni a követelőzést. Már mikor vásárolni indulunk a gyerekkel, bocsássuk előre, hogy játékvásárlásról nem lesz szó, és nem szeretnénk megint nyilvános „cirkuszt”. Ha ezt nem akarja megérteni, tegyük érthetővé a számára, hogy legközelebb nem jöhet velünk vásárolni, büntetésképpen rábízzuk valakire.

Amikor már az iskolában sem fogad szót

Feltétlenül tájékozódjunk arról, hogy a tanárok hogyan kezelik gyakori ellenkezését, haragját. Mennyire szidják meg, elszigetelik-e a gyereket, nem engedik ki a tanteremből szünetben, vagy esetleg átirányítják egy másik osztályba. Ezek után kérdezzük meg gyermekünktől, hogyan éli meg ezeket az eseményeket, és tudakoljuk meg az azokat megelőző ellenkezései, dühkitörései okát. Szükségtelen az iskolai konfliktusokért otthon megbüntetni, mert igazságtalanságként élné meg. Inkább magyarázzuk el, hogy a tanító néni szeretne számítani rá az iskolai környezetbe való beilleszkedés tekintetében, de ha ezt ő nem veszi figyelembe, akár szigorú eszközökkel is rendre utasíthatja.

A gyermekpszichológus válaszol:

  • Miért ilyen szeszélyes és mérgelődő a gyerek?

2-3 éves kora között a gyermek fokozatosan rájön, hogyan kezelje érzelmeit. Egészen kicsi korában megszokta például, hogy hozták neki a cumisüveget, amint sírni kezdett. Ahogy nő, meg kell tanulnia türelmesen várni, míg megkapja, amire vágyik, illetve megértenie, hogy nem teheti mindig azt, amit szeretne – és ezt nem könnyű elfogadnia. Ez a fajta értetlenkedő, haragot kiváltó magatartás kb. 6 éves koráig tarthat. Mindamellett, ha dührohamai naponta többször is ismétlődnek, vagy hosszú ideig tartanak, tanácsos pszichológus segítségét kérni.

Lefordíthatók ezek a jelenetek rossz közérzetére is olyan nehézségek miatt, melyekkel a családban, vagy az iskolában találkozott. A gyermeknek azonban minden esetben támogatásra van szüksége, hogy elérkezzék odáig, és megértse: érzelmeit másképp kell kifejeznie, mint haraggal, duzzogással, agresszivitással.

Galenus