Születési rendellenességgel, fogyatékkal született gyermekek nevelése

A gyermek születése ajándék. Vannak, akik nagyon várják, vannak, akik nehezebb helyzetben vannak, és dilemmákkal küszködnek, de általánosságban azt mondhatjuk, hogy egy gyermek születése öröm. Szokták kérdezni, mit szeretnének, fiút, vagy lányt, mire gyakran az a válasz, hogy „mindegy, csak egészséges legyen”. Könnyedén mondjuk ezt addig, amíg nem kell szembesülnünk azzal a lehetőséggel, hogy gyermekünk nem egészséges. És mi történik olyankor?
Ez egy olyan helyzet, amire nehéz felkészülni, talán nem is lehet előre. Már a terhesgondozás alatt kiderülhet, hogy a magzatnál valamilyen rendellenességet tapasztaltak, de ettől még nem könnyebb a helyzet. Mindenképpen elindul egy belső, lelki folyamat, keresve a hibást, keresve az értelmet. A bűntudat nagyon sok esetben megjelenik, akár csak azért, mert felmerült bennük a gyermek elvetetése, akár azért, mert életvitelüket látják oknak a gyermek rendellenességére.

Mit tehet hát egy szülő, aki sérült gyermeket nevel? Hogyan lehet teljes szívvel, a rossz érzések elengedésével egy teljes életet élő gyermeket nevelni, még ha sérült is?

Ami a legfontosabb: érzelmeink vizsgálata

Az érzelmeiket meg kell vizsgálni. Azt is, amelyiket könnyű, és azt is, amelyiket nehéz. A fájdalmas, negatív érzések is ugyanannyira fontosak ebben a kérdésben (is), mint a pozitívak.

Sérült gyermek nevelése során sokszor felemelő érzéseket élhetnek át, és aki testközelből tapasztalta, tudja, hogy mennyi szeretetet ad egy gyermek, és mennyit tanulhatunk tőle türelemről, alkalmazkodásról, elfogadásról. Emellett az apró lépések, fejlődések, és a viszont kapott szeretet sokszorosan meghálálja a sok energiát, amit a nevelés során belefektettek. Sokszor olyan közösség alakul ki hasonló gyermekek és szülők között, ami egy nagyon biztos alapot, jó kötődéseket jelent. Ezeket az érzéseket és tapasztalatokat talán könnyebb felsorolni.

Az öröm, szeretet és sikerek átélése mellett fontos szembenézni a negatív érzésekkel, és kétségbeeséssel is. Egy sérült gyermek születésénél természetes, hogy a család hasonlót él át, mint a gyásznál. Mintha elgyászolnák azt az átlagos, eltervezett életet, amit minden szülő megálmodik, mikor gyermeket vár.

A harmonikus családi élethez szükséges, hogy a család időt adjon magának a feldolgozásra, mert ez nem megy egyik pillanatról a másikra. A különböző családtagok más tempóban, más ritmusban, és akár más kifejezésmóddal reagálhatnak erre, de mindenkiben végigmegy ez a folyamat valamilyen formában. Természetes, ha olyan érzések jelennek meg, mint a düh, a félelem, a kétségbeesés, a szomorúság, a bűntudat stb. Fontos ezeket az érzéseket megélni, felfedezni, mert anélkül nem lehet továbblépni. Hiszen ha nem vesznek róluk tudomást, attól még befolyásolni fogják, csak nem a várt módon. Az átdolgozásukkal azonban képesek lehetnek az elengedésére.

Furcsa paradoxon, hogy ezeknek a negatív érzéseknek a jelenléte természetes, és fontos lehet, hiszen ez a hiteles érzésünk, és teljesen adekvát. Ha képesek észrevenni, már jó irányba haladnak az elfogadásukhoz. Így nem fognak eluralkodni, hanem kontrollálhatóvá válnak. Persze ez egy folyamata, amelyben először egyfajta tagadás figyelhető meg, a „mintha nem is velem történne ez” érzés. Majd mikor már realizálódik élethelyzete, fokozatosan előkerül a düh, ellenkezés. Ebben az időszakban vannak a leginkább előtérben a negatív érzések.

Ilyenkor a szülők gyakran keresik az okokat, hibásokat, hogy a saját negatív érzések helyében táplálni tudják a haragot. Ezután szép lassan, előtérbe kerül a szomorúság, levertség. Mintha az egésznek nem lenne értelme. A legvégén képes eljutni az elfogadásba, sikerül elfogadni, hogy gyermeke sérült, most az Ő gondozása az Ön feladata, és ebben reális megoldásokat, segítőket( stb.) keres.

Az, hogy ezt a szakaszt elérte, nem jelenti azt, hogy már soha többé nem jelennek meg negatív érzések. Talán inkább azt, hogy már megtapasztalta gyermekével a kapcsolatot, megértette, hogy másképp, de mégis felnevelheti Őt, időnként azonban előtérbe kerülnek a régi érzések. A csalódottság, hogy így alakult, a bűntudat, hogy felmerült korábban, hogy nem tartja meg, vagy egyszerűen a fáradság, és a düh azért, hogy másképp kell élniük. Időnkénti hangulati változás mindannyiunknál megfigyelhető. Amennyiben ez gyakori, és nehezíti mindennapi életét, érdemes segítséget kérni benne.

Beteg gyermek nevelésével kapcsolatos kérdések szülőknek

A különböző típusú sérüléseket érdemes külön kezelni, mert ilyen általánosságban talán nem is lehet beszélni a kérdésről. Teljesen különböző egy értelmileg sérült gyermek egy testi fogyatékostól, vagy egy autisztikus zavarral küzdő egy halmozottan sérült gyermektől. Ami viszont mindegyik esetben fontos, hogy olyan életritmust találjanak, ami minden családtagnak a legjobb. Az otthonnevelés szép és nagy áldozat, amely sok esetben az érzelmi biztonságot és a jó fejlődést jelenti, de ha erre a családnak nincs lehetősége, nem szerencsés belehajszolni magukat. Sok szempontot kell figyelembe venni egy ilyen döntésnél: a gyermek fejlődése, az érzelmi biztonság mellett megjelennek az anyagi, élethelyzetbeli, a családtagok személyiségéből fakadó szempontok. A Gyerekeknek – és ez szerintem minden gyerekre igaz – jobban jön egy olyan szülő, aki aktuálisan rá tud hangolódni, figyelni tud rá és érzelmileg jelen van, mint aki túlterhelt. Ha ez azzal jár, hogy segítséget kérnek a nevelésben, gondozásban, akkor is. Inkább rövidebb ideig legyen jelen 100%-ban, mint felületesen folyamatosan elérve.

Ami a személyiségfejlődés és nevelés részéről fontos lehet, hogy azt az elvárási rendszert, amely megfelelő a gyerek számára, ne csak megtalálják, hanem alkalmazzák is. Hiszen másképp fog alakulni a fejlődés egy átlagos gyerekhez képest, de attól még bizonyos életkori változások ugyanúgy megjelennek (pl. önállóság fejlődése, szabályok tartása, serdülőkori hormonális változás, nemi szerepek). Sokszor megfigyelhető, hogy a sérült gyerekektől nem várnak el semmit, nincs következménye a tetteinek, stb. Ezzel azt érik el, hogy nem tud fejlődni még magához képest sem. Továbbá nagy feszültségeket kelt a családban, főleg, ha testvér is van köztük. Ezért nagyon fontos figyelni arra, hogy minél jobban fejlesszék önállóságát, kontrollját, érzelemkifejezését a gyermeknek, amelyben egy bizonyos szint fölött nem tud fejlődni – és fontos ezzel tisztában lenni -, de addig viszont érdemes motiválni, hogy érettebb legyen. Amennyire lehetséges, azért ne térjen el a kortársaitól, hisz vannak különbségeik alapjáraton is.

Standovár Sára

gyermekpszichológus