Bébik, kicsik és nagyok

Férfiak iskolája – 9. lecke: Az önzés

Ahogy azt a Férfiak iskolája cikksorozatunktól megszokhatta a kedves olvasók, provokatív, falakat döntögető témákat hozunk hónapról-hónapra, mellyel nem kevesebb a célunk, mint párbeszédre sarkallni a két nem tagjait. Kommunikálni olyan témákról, melyek nehezen vagy egyáltalán nem vállalt beszédtémák és megosztják az arról gondolkodókat. A kommunikáció viszi előre a világot! Mai témánk az önzés.
Vajon létezik kimondottan női és férfi önzés? Talán igen. És talán ez időszakhoz is köthető. Hiszen míg a nők bizonyos élethelyzet után szinte teljesen önmaguk háttérbe szorításával élnek együtt, addig a férfiaknak az önzés luxusa megmarad. Ki él vele, ki nem.

Miféle önzés? Miféle luxus?

Nézzük sorban: karrier-hobbi-haverok szemben a felelősségvállalás-család-lemondás kérdéskörökkel.

Valójában, amit itt most önzés kategóriába sorolunk, lehet egyfajta „alanyi joga” minden embernek, azonban a konvenciók mégis úgy osztják meg ezeket a lehetőségeket, hogy azzal csak bizonyos nem tagjai élhetnek mindenféle magyarázkodás nélkül.

Ki teheti meg azt, hogy a karrierjét építi, hobbijának él és a barátokat minden elé helyezve csinál programokat?

Egy családanya biztosan nem.

De vajon miért nem? Ki kényszeríti erre?

Senki… és mégis ebbe a helyzetbe kerül. Számára ezek a „kiengedések” luxusnak számítanak, hiszen egy anya, ha a karrierjét szeretné építeni, akkor rossz anya. Ha a hobbijával foglalkozik, akkor hanyagolja a családját és az időt tőlük veszi el. Ha a barátaival akar találkozni, akkor mindezt lelkiismeret-furdalás mellett teheti csak meg, hiszen addig ki vigyáz a gyerekre?

Ha egy apa, férfi teszi mindezt, nézzük csak hogyan is ítéltetik meg?

Fenti témafeszegetés az életből és a női-férfi párbeszédekből meríttetett. Természetesen sokféle család, sokféle anya- és apa-modell létezik, de az örök dilemma, hogy kinek mi jár és kinek mi megengedett, még mindig a századelő teremtette konvenciókból gyökeredzik. Az, hogy ezt ki hogyan adaptálja az életébe, az az adott két emberen múlik.

Önzetlenség

De állíttassék azért a sok önzés mellé, kiegészítésképpen,az önzetlenség is , egyensúlyként…. , hiszen az élet nem fekete és fehér… Vagy mégis?

Létezik az önzetlenség is, mikor egyik-másik fél a saját önzésén felülkerekedve maga elé engedi – nem csupán az ajtóban – hanem a programokban is a családot, a feleséget. Mikor a családi program fontosabb lesz a sörözésnél, mikor a gyerek előadása fontosabb lesz egy focimeccsnél, mikor a közös kettesben töltött programok túlmutatnak egy forró éjszakán és érzelmekkel lesznek feltöltve.

Ez az önzetlenség jelenti az igazi felnőtté válást, a felelősségvállalás felé vezető úton, amikor már nem csak magunkért vagyunk felelősek, hanem mások érzelmeiért is.

Tippek

És akkor jöjjenek a jól megérdemelt iránymutatások:

Kedves Urak!

Kedves Hölgyek!

Kedves Olvasó!

Ha úgy érzi, hogy nem ért egyet, vagy nagyon is egyetért, kérjük ossza meg velünk és írjon a jól bevált Lelkitárs Postaládánkba a lelkitars.postalada@gmail.hu címre, ahol továbbra is várjuk leveleiket, melyekből néhány véleményt megosztunk majd az olvasókkal.

Juhász-Nagy Mónika
rekreációs szakember

Exit mobile version