Ahogy azt a Férfiak iskolája cikksorozatunktól megszokhatta a kedves olvasók, provokatív, falakat döntögető témákat hozunk hónapról-hónapra, mellyel nem kevesebb a célunk, mint párbeszédre sarkallni a két nem tagjait. Kommunikálni olyan témákról, melyek nehezen vagy egyáltalán nem vállalt beszédtémák és megosztják az arról gondolkodókat. A kommunikáció viszi előre a világot! Mai témánk az önzés.
Vajon létezik kimondottan női és férfi önzés? Talán igen. És talán ez időszakhoz is köthető. Hiszen míg a nők bizonyos élethelyzet után szinte teljesen önmaguk háttérbe szorításával élnek együtt, addig a férfiaknak az önzés luxusa megmarad. Ki él vele, ki nem.
Miféle önzés? Miféle luxus?
Nézzük sorban: karrier-hobbi-haverok szemben a felelősségvállalás-család-lemondás kérdéskörökkel.
Valójában, amit itt most önzés kategóriába sorolunk, lehet egyfajta „alanyi joga” minden embernek, azonban a konvenciók mégis úgy osztják meg ezeket a lehetőségeket, hogy azzal csak bizonyos nem tagjai élhetnek mindenféle magyarázkodás nélkül.
Ki teheti meg azt, hogy a karrierjét építi, hobbijának él és a barátokat minden elé helyezve csinál programokat?
Egy családanya biztosan nem.
De vajon miért nem? Ki kényszeríti erre?
Senki… és mégis ebbe a helyzetbe kerül. Számára ezek a „kiengedések” luxusnak számítanak, hiszen egy anya, ha a karrierjét szeretné építeni, akkor rossz anya. Ha a hobbijával foglalkozik, akkor hanyagolja a családját és az időt tőlük veszi el. Ha a barátaival akar találkozni, akkor mindezt lelkiismeret-furdalás mellett teheti csak meg, hiszen addig ki vigyáz a gyerekre?
Ha egy apa, férfi teszi mindezt, nézzük csak hogyan is ítéltetik meg?
- Ha karrierjét építi, igazi férfi, hiszen a családjáért teszi. No jó, de valóban csakis ezért teszi? Nincs benne az önmegvalósítás? Az igazi jó érzés, hogy férfiként teremt valamit, létrehoz, hozzátesz a nagy egészhez? Vajon ezt a nők miért nem tehetik meg „rossz és önző karrierista anya” bélyeg nélkül?
- Ha egy apa, férfi a hobbijának él szabadidejében, akkor persze tegye, hiszen a taposómalomból, amit ugye a családjáért tesz, ki kell törni és fel kell töltődni. De vajon a nők hol töltődnek? A mosógép mellett? Ja nem azt ők tölti fel, miközben ők maguk egyre csak merülnek.
- Ha egy apa, férfi a barátaival találkozik, akkor jól teszi, hiszen a barátok fontosak, mert mindig ott álltak mellette, amikor a szeretett nő még sehol sem volt. Meg ugye kivel beszélné meg a férfiember a problémáit, ha nem a barátaival egy jó meccs és egy finom sör mellett? De vajon a nők ezt megtehetik? Vagy inkább járjanak pszichológushoz, mert az elfogadottabb, mint barátnőzni, hiszen a barátnők csak „tömik egymás fejét” és a férjek ellen hangolják egymást.
Fenti témafeszegetés az életből és a női-férfi párbeszédekből meríttetett. Természetesen sokféle család, sokféle anya- és apa-modell létezik, de az örök dilemma, hogy kinek mi jár és kinek mi megengedett, még mindig a századelő teremtette konvenciókból gyökeredzik. Az, hogy ezt ki hogyan adaptálja az életébe, az az adott két emberen múlik.
Önzetlenség
De állíttassék azért a sok önzés mellé, kiegészítésképpen,az önzetlenség is , egyensúlyként…. , hiszen az élet nem fekete és fehér… Vagy mégis?
Létezik az önzetlenség is, mikor egyik-másik fél a saját önzésén felülkerekedve maga elé engedi – nem csupán az ajtóban – hanem a programokban is a családot, a feleséget. Mikor a családi program fontosabb lesz a sörözésnél, mikor a gyerek előadása fontosabb lesz egy focimeccsnél, mikor a közös kettesben töltött programok túlmutatnak egy forró éjszakán és érzelmekkel lesznek feltöltve.
Ez az önzetlenség jelenti az igazi felnőtté válást, a felelősségvállalás felé vezető úton, amikor már nem csak magunkért vagyunk felelősek, hanem mások érzelmeiért is.
Tippek
És akkor jöjjenek a jól megérdemelt iránymutatások:
Kedves Urak!
- A nők nem szeretik a „kötelesség” és „jog” szavakat, meghatározásokat! Főleg az „ez a nő kötelessége és ez a férfiak joga/ a férfiaknak jár” kontextusban.
- A nők szeretik a felajánlásokat (gyerekre vigyázás például, ami önmagában nem is annyira felajánlás, hiszen van annak a gyereknek egy apja is, nem igaz? ) ), amik szívből jönnek és nem kényszerből! Főleg, ha azok nem érdekből szövődnek!
- A nők nem szeretik, ha azért lelkiismeret -keltenek bennük (amúgy is nap nap után maguktól is van bennük ebből bőven), ha olyasmit szeretnének megtenni, ami a férfiaknak (szerintük) jár.
- A nők szeretik, ha a férfiak feltöltődésüket a családjukkal is szeretnék megosztani. Közös hobbi, sportolás esetleg.
Kedves Hölgyek!
- A férfiak nem szeretik, ha folyton az orruk alá dörgöljük, hogy mi nők mennyit teszünk a családért, ők bezzeg… Adjunk nekik lehetőséget bizonyítani!
- A férfiak szeretik a „jogaikat”, hát kössünk élhető kompromisszumokat, amik mindenkinek jók! Például ha az alapszabályok mindenkire vonatkoznak, akkor lehessen élni ezekkel a jogokkal bárkinek.
- A férfiak nem szeretik, ha mi nők mondjuk meg mit tehetnek és mit nem (ahogy lássuk be, mi sem szeretjük ugyanezt), hát legyünk az a bizonyos nyak és hagy legyenek ők a család fejei) Nőiességgel többre megyünk, mint az idegeskedéssel.
- A férfiak szeretik a férfiasságukat, hát ne tegyük „papuccsá” őket. Értelmetlen és nem kifizetődő. Még mindig jobb egy őszinte, de esetleg kemény férfi, mint egy előttünk bólogató, de hátunk mögött zajló események csendes végrehajtója, aki esténként ugyan a mellettünk lévő párnára hajtja le a fejét, de más valaki ágyába vágyodva alszik el.
Kedves Olvasó!
Ha úgy érzi, hogy nem ért egyet, vagy nagyon is egyetért, kérjük ossza meg velünk és írjon a jól bevált Lelkitárs Postaládánkba a lelkitars.postalada@gmail.hu címre, ahol továbbra is várjuk leveleiket, melyekből néhány véleményt megosztunk majd az olvasókkal.
Juhász-Nagy Mónika
rekreációs szakember
