Lassan olvas, gyorsan olvas – mennyire fontos alsósoknál a tempó?

olvasó gyerek

Gyakori aggodalomra okot adó dolog a kisiskolás szülők körében az, hogy vajon hogyan is olvas a gyerek. Az első-másodikos gyerek már ismeri a betűket, és a felnőttek, nagyik, anyukák, nagybácsik, szomszéd nénik szívesen ki is kipróbálják, vajon mit is takar ez. És nagyon gyakran csörög ilyenkor a logopédus telefonja, ahol aggódó hangon kérdezik tőle, hogy miért nem akar, vagy miért ilyen lassan olvas ez a gyerek, talán baj van?

Az esetek nagyon nagy többségében nincs, hiszen hajlamosak vagyunk e téren is a mai gyermekekkel türelmetlenek lenni. Pedig nekik is időre és gyakorlatra van szükségük ahhoz, hogy az olvasás olyan tudássá váljon életükben, amivel már nem kell foglalkozniuk, csak használniuk, mint az információszerzés legfontosabb eszközét.

Ugyanakkor érthető ez a felnőttekben megfogalmazódó aggodalom, hiszen kulcsfontosságú mai világunkban az olvasás elsajátításának, alkalmazásának profizmusa, nélküle az iskola, és a világban való boldogulás is nehezített. Éppen ezért fontos, hogy ne siettessük a folyamatot, hanem a gyermek saját érettségéhez szükséges tempót elfogadva gyakorlatba ültessük át a betűk, szótagok, szavak, szövegek világának ismeretét. Nem siettetni, hanem adott szinten biztosítani kell a gyerekeknek a gyakorlat megszerzését.

Saját magához mérjük

Soha ne a többiekhez, hanem saját magához, saját tempójához, igényeihez mérjük a gyerek olvasási teljesítmény, fejlődését. Vannak olyan gyerekek, akik maguktól, némi kérdezősködés után kiválóan megtanulnak olvasni már az óvodában, de semmiképpen ne ők legyenek a mérvadóak, nekik ez könnyen megy. A gyerekek jelentős részének hosszú időre van ahhoz szüksége, hogy az önálló, már ismert betűk folyamattá (szótag, szó, mondat, szöveg) szerveződjenek nála, és ezek értelmet kapjanak. Hiszen az olvasás lényege a megértés, az írott szöveg tartalmának megismerése. Erre koncentráljunk, ne az olvasás tempójára első, második osztály végén.

A közös olvasás jelentősége

Ugyanakkor a gyerek gyakorlatának kialakításában nagy jelentősége lehet a gyermeket körülvevő olvasni tudóknak. Ha olvastatni szeretnénk a gyereket, akkor csak annyit olvastassunk vele, amennyit szívesen bevállal, azt viszont rendszeresen. Jó módszer a közös olvasás. A gyerek olvassa el az első mondatot, aztán folytassuk mi a fejezettel. Fontos a minta, ne siettessük a gyereket, ugyanakkor beszélgessünk róla az olvasottakról, mert itt a kulcs a tanuláshoz.

Nem gond, sőt egy ideig fontos a szótagoló olvasás, ha a gyereknek segít az olvasott szöveget szótagjaira szedhetjük neki, egyszerű vonalakkal. Fontos, hogy a gyerek akarja a szöveget, könyvet, válasszunk együtt könyvet, figyelve arra, hogy a gyakorlatlan szemnek a túlzottan sűrű , apró betű nem segít, illetve a túlságosan elmosódó, betűméretet nyomtatást fölülíró betűhasználat zavaró. Ha olvas a gyerek, ha túljut mondaton, bekezdésen, dícsérje meg mindenképpen az olvasó kisembert.

Ha mégis nyugtalan a gyermeket olvasásával kapcsolatban, egy tapasztalt logopédus szakembert érdemes megkérdezni.

Gáll Edina
logopédus