Ha megkérdezünk tíz embert, hogy mikortól kezdődik a kamaszkor, akkor a többség rávágja, hogy 14 éves kor után. Részben igazuk van, azonban a serdülőkor kezdete egyre korábbra vezethető vissza. A szülőknek érdemes már időben felkészülni a kor sajátosságaira, legyen a gyerek 12 vagy 16 éves.
Amíg nem értjük a serdülőkor célját és dinamikáját, addig csak a sztereotípiák világában élünk. Az ember általában negatív asszociációk hadát dédelgeti, ha arra a bizonyos korszakra gondol, amit kamaszkornak nevezünk. Mindezek hátterében a szülők félelme áll: rettegnek attól, hogy saját gyerekük rossz útra téved, legtöbbször drogról és bandákról fantáziálnak.
Valóban „komiszkor” a kamaszkor?
Pszichológusként úgy gondolom, hogy a serdülőkor nem más, mint egy második születés, lelki értelemben születnek újjá a fiatalok. Személyiségük kiforrja magát, az önállósodás útjára lépnek. Mindebben a szülőnek nagy szerepe van, hogy mit, mikor és hogyan reagál erre a folyamatra. Mindenesetre szögezzük le, hogy a változás nem csak a kamaszt érinti, hanem a szülőt is. Ezt a kölcsönös egymásra hatást egy példával szeretném illusztrálni, miszerint képzeljünk el egy nagy lufit, amibe helyezzük bele a serdülőt és a család más tagjait. Amennyiben a serdülő változik, úgy „horpad” be a lufi, ezáltal minden egyes szereplő megéli a változást. Pszichológiai fogalommal élve, a családtagok kölcsönös interakcióban tartják egymást és alkotják meg a szocializációs közeget.
Serdülő, kamasz, pubertás, tini
Az ifjúkorról a tudomány azt a meghatározást adja, hogy átmenet a gyermek és a felnőttkor között. Mégis zűrzavar alakult ki az elméletalkotókban, hogy életévek tekintetében hogyan és hova tegyék a serdülés időszakát. Eduard Spranger tanulmányaiban a 14–22 év közötti fiatalokat emeli ki, míg egy másik nagy kutató, (pl. Charlotte Bühler) korábbra teszi a serdülőkor kezdetét.
Az életkor megállapítása mellett egy másik, fogalmi vita is kialakult. Én magam is hol a serdülőt, hol pedig a kamasz szót használom. Mindkét szó használata érvényes, a fogalmak tartalmában van eltérés. A nemi serdülés időszakát szokták serdülőkornak (adoleszenciának) nevezni, máskor ugyanezt a kort pubertásnak és csak az azt követő éveket adoleszenciának. Végül mások az egész átmeneti időszakra használják a serdülőkor fogalmát. Az a szó, hogy serdülés, érés, biológiai szempontból jelentős lehet, ugyanis a fiúk első pollúciója (magömlés) 12 éves korra tehető, valamint a lányok első havi vérzése is ilyenkor alakul ki.
Óvatosan a kamaszok lelkével
Tehát nemileg éretté válnak, serdülnek, viszont ne gondolja senki, hogy a lelki és szellemi fejlettség is egy csapásra kialakul. A folyamat hosszú, de pszichológiai értelemben elengedhetetlen minden ember életében. Nagy különbség lehet a fiúk és a lányok között abban, hogy ki hogyan éli meg az érési folyamatot. Bennük is tudatosul, hogy valami szokatlan körülöttük, hirtelen megváltozik testalkatuk, beszédük, magatartásuk. Gyakori jelenség, hogy szégyenérzet társul a változásokkal együtt.
Praxisomból hozva egy példát, hogy milyen káros hatása lehet annak, ha a társadalom, a kortársak, vagy akár a szülő cikizi az eleve szégyellős kamaszt. Arról számol be a 25 éves páciensem, hogy 13 éves korában az iskolai öltözőben állandó gúny tárgyává vált, mert szőrösebb volt a társainál. Verbálisan megalázták, a páciens szinte rettegett a testnevelésóráktól. Az esetből azt emelném ki, hogy a páciens később, más helyzetben sem mert levetkőzni, a mai napig „rejtegetni kell a férfiasságát”. A negatív visszajelzés, gúny azt erősíti a serdülőben, hogy valami rossz dolog történik vele, mindez megnehezítheti a felnőtté válás útját, így a fokozódó szorongásnak bénító hatása lehet.
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
