Beszoktatás az oviba – próbatétel gyereknek és szülőnek

Az óvodába lépés ideje sajátos próbatétel mind a család, mind a kisgyerek életében. A 3-4 éves kisgyerek, ha szobatiszta, ha tud egyedül enni, és képes szavakkal is megértetni magát, akkor óvodaérettnek tekinthető.

3 éves korra a szeparációs (elszakadási) félelem csúcsidőszaka is lefut, és ez megkönnyíti az anyai jelenlét nélkülözését, és lerövidíti a beilleszkedés idejét. Biztató jel, ha gyermekünk csak rövid időre is, de szívesen elmarad ismerősökkel, ha örömmel megy el a nagyszülőkhöz, ha jól érzi magát a játszóházban, a szomszéd gyerekek társaságában. De az hogy képes-e a nap jelentős részét a szülőktől távol tölteni, képes-e arra, hogy beilleszkedjen egy gyerekközösségbe, és ott ismeretlen gondozók „idegen nénik és bácsik” irányításával felszabadultan boldoguljon, csak az óvodába járás során, derül ki.

A szülőknek is nehéz

Az elválás, az új körülményekhez való alkalmazkodás nem csak a gyereknek, hanem a szülőnek is nehéz. A „beszokás” időtartama változik attól függően, hogy mennyire stabil, illetve mennyire bizonytalan az anya és gyereke közti érzelmi kötődés. Ez tette szükségessé, az un. „beszoktatási idő” bevezetését, ami azt jelenti, hogy az első napokban anya is bent van az óvodában, majd a gyerek oldódása függvényében egyre kevesebb ideig marad ott vele.

A négy csoport

  1. Ha a gyerek anyjához fűződő kapcsolata az „elkerülő” kategóriába tartózik (érzelmi kötődése gyenge), akkor beszoktatási időre gyakorlatilag nincs is szükség. Az ilyen gyereknek az óvodakezdés új élmények lehetőségét jelenti, nem sír, neki mindegy, hogy ki vigyázz rá, az első perctől jól érzi magát. Egyedül is eljátszik a többiek mellett, de szereti megzavarni a csoportos játékokat és elrontani mások alkotását. Többnyire öntörvényű gyerek így viselkedése miatt nehezen fogadja be a korcsoport, és az óvónőnek is sok gondot okoz normakövető magatartásra nevelése. Anyja érkezése közömbösen hagyja, nem mutat különösebb örömet, de nem is zavarja a megjelenése.
  2. Az „ambivalens” módon kötődő gyereknél a szülőktől való elszakadás sok feszültséggel jár, a beszoktatás nehéz és hosszadalmas hetekig is eltartó folyamat. Sokat sír, szorong, tapad az óvó nénire, a dadus öléből figyeli a többiek játékát, a kudarctól való félelme miatt nehezen illeszkedik be a közösségbe. Az ilyen gyerek bizonytalan a szülői ítéletekbe és ígéretekbe. Kétségbeesetten várja, hogy jönnek-e utána. Amikor anyja megérkezik, a várakozással ellentétben nem repül karjaiba, inkább elhúzódik, morcos, néha agresszív.
  3. És van a túlszocializált „erősen függő” kisgyerek, aki szintén nehezen szokik be az óvodába. Sokáig búcsúzkodik, sokszor és sokáig sír, nehezen oldódik fel, de ő anyja érkezését nagy örömmel fogadja, jelenlétében kinyílik, láthatóan boldoggá, beszédessé válik.
  4. A gyerekek legnagyobb része, szerencsére a „biztosan kötődő” csoportba tartozik. Azonban a beszoktatás az esetükben is kíván néhány napot, hiszen az új környezet, az anya egész napos hiánya mindenképpen sok egy hároméves kisgyereknek. Ők már tudják, hogy anyának más dolga is van, biztosak abban, hogy anyjuk szeretetét, gondoskodását sosem veszítik el, és egy kedves szeretetteljes közösség, a sok új élmény varázsa hamar magával ragadja őket.

Az új környezet okozta stressz-helyzetek minden kisgyereket megvisel, és ez 4 éves korig a betegségekre való hajlam gyakoriságában nyilvánulhat meg.

Mivel segíthetjük kicsinyünk beilleszkedését?

  • Nem árt, ha gyerekünket már jó előre felkészítjük arra, hogy milyen élmények, milyen feladatok várnak rá az oviban. Jó, ha mesélünk saját ovis élményeinkről, ha még az óvodakezdést megelőzően ellátogatunk az intézménybe, bemegyünk egy kicsit szétnézni, játszani, ismerkedni az óvó nénikkel. Kívánatos elbeszélgetni az óvónőkkel a gyerekünk személyiségéről, szokásairól, arról, hogy mivel lehet megnyugtatni, mivel lehet elaltatni, milyen „anyapótlékot” (plüss-állatka, rongyocska) hoz majd magával.
  • Reggel ne kapkodjunk, sétálva, beszélgetve vidáman érkezzünk az oviba.
  • Ne akarjunk lopakodva eltűnni, a búcsúzkodás jár, de az ne legyen hosszú, hanem szeretetteljes és határozott, még akkor is, ha sír a gyerek. A legrosszabb, ha anya is könnyezik, mert ez a kicsiben bizonytalanságot kelt, hiszen anya fél őt itt hagyni.
  • Az első hetekben igyekezzünk korán menni érte. Mondjuk meg, hogy mikor érkezünk, és az ígéretünket tartsuk is be. Az óvodás gyerek nem ismeri az órát, időérzéke sem jó, érkezésünket kössük valamilyen cselekvéshez. Pl. ebéd után vagy mire felébredsz, én már itt vagyok.
  • Amikor érte megyünk ne édességgel, kedveskedjünk, hanem friss vízzel, rágcsálnivaló almával, répával, és egy rövidke sétával, játszótéri hancúrozással, vagy egy közös bevásárlás lehetőségével.
  • Ne kapkodjunk az öltöztetéssel. Hagyjuk óvodás gyerekünket önállóan átöltözni. Ne siettessük, várjunk türelmesen, közben beszélgessünk az óvó nénikkel, a szülőkkel, olvassuk el a kihelyezett étlapot és kérdezzük meg, hogy gyerekünk hogy aludt, hogy evett. A nyugodt, a türelmes és segítőkész együttlét kicsinyünkre szorongásoldó hatással van, utat enged élmény- és panaszáradatának. A csoporttársak, a szülők és a gondozók együttes jelenléte, társalgása, alkalmas az ismeretszerzésre, a kapcsolatteremtésre, és gyerekünk mintaadással való oktatására, nevelésére. Fontos az anya és a gondozók közti barátságos kapcsolat, mert ez biztosítja a gyereket arról, hogy mindazokra, akik napközben mellette vannak, és rá vigyáznak, ugyanúgy számíthat, mint szüleire.
  • Hazaérve ne ültessük a televízió elé, még a legkisebbet is vonjuk be a vásárolt áruk kipakolásába, a takarításba, a rendrakásba, a vacsorakészítés és a lefekvés előkészületeibe.
  • Minden közösségbe járó kisgyermek számára nagyon fontos az esti meghitt családi együttlét, a vidám, feszültségmentes beszélgetés, játék, a közös étkezés, és az esti mese. Ez garantálja a nyugodt, pihentető alvást, és a másnapi viszontagságok elviselését.
  • Óvodás gyerekünk, a család szokásos vacsoraételét fogyaszthatja, innivalónak nyugtató hatású mézes gyógyteát, mézes tejet vagy karamellkávét kapjon pohárból, amit fogmosás kövessen.  
  • Figyeljünk arra, hogy a vacsora ne legyen túl későn (ideális idő a du. 6 óra), és ne terhelje meg gyomrát nehezen emészthető (gomba, szárazbab-, és káposztafélék) vagy túl nagy mennyiségű étel-ital fogyasztásával. Közösségbe járó gyerekeknek ajánlatos az esti vacsorához hetente egyszer fokhagymát, és hetente legalább kétszer nyers hagymát is felkínálni fertőtlenítő, bélféregűző, és étvágyjavító céllal.

Dr. Kerekes Judit

gyermekgyógyász