Gyermekkori szembetegségek

A kicsik körében leggyakoribb szembetegség, a kancsalság mellett számtalan más szemészeti probléma létezik, amelyek időben elvégzett szűrővizsgálattal felismerhetők, kezelhetők.

A gyermekek fejlődéséhez elengedhetetlen a megfelelő látásfejlődés, melynek feltétele, hogy a szem egészséges legyen, illetve megfelelően alakuljon ki a szemek kapcsolata egymással és a látókéreggel.

Kancsalság

A gyermekkor egyik leggyakoribb szemészeti problémája. Létezik veleszületett, örökletes formája és van szerzett is. Bármely életkorban észleljük a szemek nézővonalának eltérését, akár befelé, akár kifelé fordulnak a szemek, a lehető leghamarabb szemészhez kell vinni a gyermeket, hogy megvizsgálja, nincs-e sürgősen kezelendő szembetegség a háttérben. A kancsalság okának tisztázása után a kezelés következik, mely sokszor hosszú évek kitartó munkáját jelenti a szülővel közösen.

Tompánlátás

A látásfejlődés valamilyen (sajnos sokszor rejtett) zavara következtében csecsemő- vagy kisgyermekkorban kialakult, egy vagy mindkét szemet érintő funkciózavarát tompalátóságnak nevezzük, amely egy-egy korosztály 2-3%-át érinti Magyarországon. Náluk az érintett szemeken a látóélesség olyan fokban csökkent, amelyet egyébként a szemek szervi, szerkezeti eltérése nem magyaráz. A szemek szervi betegségéhez is társulhat azonban kísérő jelleggel tompalátóság, ezt ugyanolyan komolyan kell venni és szintén kezelendő. Fontos tudni, hogy idejében felismerve, megfelelő módon kezelve ez a betegség visszafordítható és legalább részben gyógyítható.

Szürke hályog

Bár időskorban jellemző leginkább, sajnos gyermekeknél is előfordul. Szürke hályog alatt a szemlencse elhomályosodását értjük, mely a gyermekkori gyengén látás körülbelül 10%-át okozza. Statisztikai adatok szerint 250 újszülöttből egy esetén észlelhető ilyen elváltozás. A betegség gyógymódja a műtét, melynek során a szemlencse állományát eltávolítják a tokból és a legtöbb esetben műlencse beültetése is történik.

A koraszülöttek esetében is számtalan veszélyeztető tényező lép fel, amelyek főként a többi szerv éretlensége miatt következnek be. Az esetlegesen éretlen tüdő, a néha fokozottabb agynyomás, a gyakran kialakuló vérszegénység ahhoz vezethetnek, hogy az ideghártya érképzéshez szükséges speciális anyagok, a normálisnál nagyobb mennyiségben felszaporodhatnak a szem belsejében, ami kóros érburjánzást eredményez. Az így kialakult kóros érhálózat – kezelés nélkül – hegszövetté alakul és ez az ideghártya leválását eredményezi, mely sajnos egyet jelent a vaksággal.

Mikor vigyük gyermekünket szemorvoshoz?

• Időközönként, a szemorvos utasítása szerint, ha a gyermek koraszülött.
• A születés után a lehető leghamarabb, ha a csecsemő szülei, nagyszülei között veleszületett, vagy kisgyermekkori szürke hályog, zöld hályog, illetve egyéb a szemgolyót érintő fejlődési rendellenesség fordult elő.
• 6–12 hónapos korban, ha a közeli rokonok között, különös tekintettel a szülőkre és a testvérekre, kancsalság, tompalátóság fordult elő, de a gyermeken nem látnak eltérést.
• Késlekedés nélkül, ha bármely életkorban kancsalság gyanúja merül fel, azaz olyan érzésünk támad, mintha a gyermek nem ugyanoda nézne mindkét szemével.
• Rövid időn belül, ha gyakran megfájdul a gyermek feje, különösen a látórendszert megerőltető feladatok végzése után.
• A lehető leghamarabb, ha a nagyobb gyermek látásromlásról, szemfájdalomról panaszkodik.
• Ha bármi furcsát, szokatlant észlelnek a gyermek szemén
• Ha a gyermeket az iskolában, óvodában vagy a védőnő által elvégzett látásszűrés alapján szemészetre utalják

Forrás: Semmelweis Egyetem