Egy nyelv – két nyelv – több nyelv

A gyermekek beszédfejlődésében fontos szempont, hogy az anyanyelvük biztonságos formában mind az értés, mind a kifejező beszéd terén kialakuljon. Mai világunkban azonban néha az anyanyelv – bár anya csak egy van- nem biztos, hogy csak egyetlen van a gyermek életében…

Mindenki ismer a környezetében olyat, akinek szülei eltérő anyanyelvűek, sőt az is előfordul, hogy ott élnek, ahol egyikük anyanyelvét sem beszélik. Jómagam ismerek magyar édesapa és kínai édesanya gyermekeként Németországban cseperedő gyermeket. És majd hatévesen mindhárom nyelvet jól használja. Ugyanakkor praxisomban előfordult olyan kislány, aki francia magyar kétnyelvű családban, itt Magyarországon nem tudott egyik nyelven sem megtanulni kommunikálni.

Mi ennek a két gyereknek a helyzetében a különbség?

A válasz a gyerekekben magukban van. Nem attól függ, hogy hol, hogyan,milyen módszerrel melyik nyelvet tanulták/taníttatták velük, hanem az, hogy nyelvi befogadó rendszerük, anyanyelvtanulási stratégiájuk, nyelv és beszédfejlődéshez szükséges képességeik milyenek valójában. Ha a gyermek beszédészlelési, beszédmegértési területen gyenge, akkor kifejezetten okos gyerekekkel is előfordul, hogy késve, nehezen tanulnak beszélni, ha ilyenkor több nyelvet kellene elsajátítaniuk egyszerre, akkor arra teljesen képtelenek, bármennyire próbálkoznak. Gyakran egy nyelvvel sem boldogulnak. Ilyenkor fontos eldönteni azt, hogy melyik legyen az a nyelv amelyiken a logopédiai megsegítéssel a gyermeket beszélni „tanítjuk”.

Mit tehet a szülő aki két vagy többnyelvű környezetben neveli gyermekét?

Valójában a természetesség a legfontosabb. Amikor a szülőknek eltérő az anyanyelvük, és a gyermek ezáltal többnyelvű környezetben nevelkedik születése óta, akkor a fennálló, adott nyelvi viszonyokhoz érdemes alkalmazkodni. Ebben az esetben a szülőknek ösztönösen jön, ha saját anyanyelvükön kommunikálnak a kicsivel – ez jó, hiszen ez a természetes. Ilyen az is, amikor egy magyar anyanyelvű család külföldön, idegen nyelvű környezetben él, ahol alkalmazkodni kell az adott nyelvhez, és el kell sajátítani azt a gyermek ezt játszi könnyedséggel fogja az ottani bölcsiben, oviban elsajátítani. Ezekben az esetekben a kicsinek több „anya”nyelve is lesz, amelyek között probléma nélkül váltogat. Hagyjuk, hogy a gyerek ahogy nő ezt meg is tehesse, ott és akkor használja a nyelveket, amikor ő azt természetesnek érzi, akár lépegethet egyikből a másikba.

Van azonban sajátos helyzet is, amikor a család Magyarországon él, és a szülők magyar anyalevűek. Ebben a helyzetben csakis tudatosan lehet bevinni egy idegen nyelvet a korai időszakban a kicsi életébe, holott az anyanyelvhez való viszony nagyon is ösztönös. A másik probléma: ha a gyermek nyelvi rendszere nem tökéletes (márpedig ez csak később derül ki, amikor az anyanyelvén beszélni kezd), azaz ha például van valamilyen szintű beszéd- vagy nyelvfejlődési problémája, például beszédészlelési zavara, akkor az akár apró és jól orvosolható problémát megsokszorozza az idejekorán bevitt másik idegen nyelv. Ne kockáztassunk!Nem mindegy hogy anyanyelvként vagy idegen nyelvként tanulunk egy nyelvet, ez a magyar elnevezésben nagyon is beszédesen jelenik meg.

Léteznek ugyan olyan kutatások, amelyek szerint a korán kezdett nyelvtanulás által a gondolkozás is jobban fejlődik és ez a kiváló nyelvi képességű gyermekeknél valójában így is van, de nem lehet sejteni azt, hogy mikor tanítunk esetleg olyan gyermeket idegen nyelvre, akinek gond mindez. Ezek a készségek, így például a nyelvérzék is csak később dől el.

Higgyük el: a bölcsi és ovi feladata elsősorban az, hogy ott játsszon, boldog legyen gyermek. Az iskolában is jól meg lehet tanulni az újabb és újabb nyelveket.

Gáll Edina
logopédus