A közlés, az önmagunkról szóló információ eljuttatása a másikhoz ősi emberi kívánság, nem kivétel ez alól egyetlen csecsemő sem, ők is közölni akarják velünk vágyaikat, jó és rossz érzéseiket. Erre kiváló eszközt adott mindegyiküknek a természet, ez az eszköz pedig maga a sírás.
Sírni mindenki tud, de úgy sírni, mint a csecsemők senki
A csecsemősírás mindenen áthatol. Intenzitása, ereje nem figyelmen kívül hagyható, ráadásul az anyaszív nem tud kivonódni hatása alól. Hihetetlen erővel szólalnak meg a csöppségek, és ha mindehhez még látjuk is őket, akkor érezzük, nincs mese, tennünk kell valamit. Amilyen törékenyek, olyan kiváló, legyőzhetetlen, elnyomhatatlan eszköz van a kezükben a világ befolyásolására, vagyis a kommunikáció kialakítására, ezért a sírás, az arra való környezeti reakció nagyon meghatározó lehet a későbbiekben a gyermek beszéd és kommunikációs képességeinek kialakulásában.
Átlagosan napi két órát sír egy kisbaba
Nyelvünkben a sírásra rengeteg szinonimát használunk, hiszen sírni sokféleképpen lehet: lehet könnyezni, sírdogálni, pityeregni, zokogni, itatni az egereket, bőgni, ríni, bömbölni, sivítozni, siránkozni, jajveszékelni, rőkölni, hisztizni, ordítani, pityogni, nyivákolni,visítani stb.
A sokféle megnevezés utal arra is, hogy a sírással milyen sok mindent ki tudunk fejezni. A babák az első néhány hónapban szinte csakis ezzel az egyetlen eszközzel élhetnek, ha a testi közelségben nem lévő mamának szeretnének üzenni valamiről -, mert gondoljuk csak végig, az aprócska emberke élete első fél évében nem tud önállóan helyet változtatni. A hangját küldi hát üzenetként a távolba. A hang pedig az üzenetközvetítés legelső és aztán egész életünket végigkísérő eleme. A kicsik élnek is a lehetőséggel és egy nagyvonalú statisztika szerint egy átlagos kisbaba(ugye tudjuk, hogy ilyen nincs is )élete első hat hónapjában naponta átlag két órát sírással tölt. Vajon miért is ez a nagy igyekezete a babáknak a sírásra, mit üzennek nekünk, mit kell egy mamának papának kódolnia?
Sírás – uniformizált kifejezésforma
Mivel ösztönösen a sírás hallatán vagy láttán összeszorul a szívünk, biztosak lehetünk abban, hogy a kicsi hangja célt ér, az őt sírni halló feje lázasan zakatolni kezd, vajon mi lehet a baj. Ilyenkor a kezdő szülő gyakran pánikba esik, mert nyilván babául nem tanította senki és egy kicsinek annyi oka lehet a sírásra, és persze nehéz józanul végiggondolni, hogy a metsző hang egyszerű, mindennapi üzenetet is takarhat.
A csecsemők egységes, ’uniformizált’ kifejezési formát használnak, tekintet nélkül arra, hogy az őket körülvevő felnőttek milyen nyelven beszélnek. Ahhoz kell a valódi türelem, hogy a sírásformákból hogyan, miként tudunk ráismerni az üzenetre. Éhes a kicsi, fáj a hasa, tele van a pelus, most ébredt fel, és egyedül érzi magát, megriadt valamitől, vagy csak unatkozik? Gyakran a sírás megfejtése óriási fejtörést okoz a családnak, és mire megszületik a megfejtőkód a baba már gagyogással próbálja ugyanezt.
A preverbális korszak kommunikációs eszközei
A preverbális korszaknak, amely a beszéd kialakulását előzi meg több olyan jelzőrendszere van, mely kifejezi a csecsemő testi és és lelki állapotát. A sírás ezek közül a legerőteljesebb, de megértéséhez, kódolásához érdemes figyelnünk a többi nem beszéddel kifejezett kommunikációs eszközre is, a hangadásra, a mimikára, a tekintetre,a gesztusok, és nem árt ha végigfuttatjuk fejünkben az adott körülményeket, amik a babát befolyásolhatják. A sok apró jelből és ismerős sírásmintából jól megfejthető üzeneteket kaphatunk, és mire jön a következő csemete, már magabiztosabbak leszünk e téren is.
Csak semmi pánik
Mint a nyelvfejlődés előfutára már a kora csecsemőkortól kiemelten fontos a sírás szerepe és a mi hozzáállásunk mindehhez. Próbáljuk hát gyermekünk titkát türelmesen megfejteni, mert bár reménykedünk benne, de ha beszélni kezd majd akkor is nehéz lesz az üzenethez hozzájutnunk.
Gáll Edina
logopédus
