Nyaralás gyerekkel vagy gyerek nélkül?

Beszéljünk felnőttekről vagy gyerekekről, kicsikről vagy nagyokról, a pihenés, feltöltődés alapvetően fontos, sőt annak hiánya zavarhoz vezethet. Kutatások sokasága támasztja alá azt a tényt, hogy az éves fáradalmakat csak aktív pihenéssel lehet semlegesíteni. A szülök általános dilemmája ilyenkor, hogy a gyereket is magukkal vigyék pihenni vagy hagyják otthon?

A kikapcsolás minden embernek mást jelent. Azt gondolhatjuk, hogy a nyaralást nem kell tervezni, mert az jön magától, lényeg, hogy ne dolgozzunk. Pszichológusként úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás többet árt, mint használ. Az embernek saját magával tisztába kell lennie, hogy mi az, ami nyugtatja, mi az, ami kikapcsolja. Mindezt meg is kell valósítani.

Nem a munkakör határozza meg a szabadság milyenségét, hosszát, vagyis ne gondoljuk, hogy a szellemi munkát végző embernek kevesebb pihenés is elég, míg a fizikai munkásnak kétszer annyi kell a regenerálódáshoz. Az ember saját igényeinek és személyiségének megfelelően határozza meg a pihenésre szánt időt. Nagyon gyakori jelenség, hogy egy túlterhelt üzletember vagy azok, akik nem tudnak határt szabni a munka és a kikapcsolódás között az év legtöbb napján, azok a nyaralás alatt is mobiltelefonjukat, laptopjukat nézegetik: „csak még egy email és jövök szívem…”. Tehát fizikailag ott vannak a nyaraláson, de agyban dolgoznak: mondjuk ki, fél siker. Azok, akik nem tudnak kikapcsolni, a háttérben az állandó teljesítménykényszer áll, melynek célja a pozitív elismerés igénye, azonban soha nem kielégítő, az irreális célok nyomása miatt.

A szeparációs szorongás veszélye

Egy másik befolyásoló tényező a nyaralás tervezésekor, a család. Ha a családban gyerek is van, akkor több dilemma is felmerül. Sok anyuka teszi fel nekem azt a kérdést, hogy hány éves kortól lehet egyedül hagyni a gyereket, valamint okoz-e sérülést a szeparáció a gyerek személyiségfejlődésében?

Nehéz a kérdést megválaszolni, hiszen mindez függ attól, hogy mennyi ideig volt egyedül a gyerek, ki és hogyan gondoskodott róla. A trauma kialakulása általában nem egyszeri eset következménye.

A gyerek 6 hónapos és 2 éves kor között érzékenyen reagál az elhagyásra, egyedüllétre, vagyis a szeparáció erős szorongást kelt benne. A szorongás hátterében az áll, hogy a gyerek azt éli meg, hogy ő volt rossz, ezért hagyja el az anyja, büntetésnek fogja fel.

A csecsemő már a születés pillanatában vágyik az anya közelségére, úgynevezett szimbiotikus kapcsolatban áll az anyával. Biológiai szükségletét senki más nem tudja kielégíteni, mint az anya. A csecsemő egy olyan külső világba kerül, ami fenyegető. Eddig az anyaméh táplálta és védelmezte, azonban az új helyzet, szorongással jár együtt. Az anyjától függ minden, így a függőségi helyzet kialakul. Ahogy nő a gyerek, úgy jelenik meg a függetlenségi vágy, a leválás. A kötődés minőségén múlik, hogy a gyerek leválása hogyan megy végbe. Fontos, hogy az anya képes legyen ráhangolódni gyermekére.

Rövidebb időtartam alkalmanként már kiskorban is megengedett. Más személyre nyugodtan rá lehet bízni a gyereket először 1-2 órára, majd ez fokozatos lehet több is, másképpen fogalmazva szoktatni kell. Javaslom, hogy olyan személy legyen, aki ismeri a kicsit, volt már közös időtöltés. Nem utolsó sorban megbízzon ebben a személyben az anyuka. Nem megoldás, ha a szülő görcsösen nézi a színdarabot, remegve hívja fel gyermekét a szünetben. A gyereknek mindig el kell magyarázni, hogy vissza fog jönni a szülő, érdemes a gyermek korának megfelelően a mikorra választ adni. Például egy kisiskolás nagyobb magyarázat nélkül elfogadja és érti, ha annyit mondunk, hogy 1 nap, míg egy 3-4 éves nem. Náluk használhatjuk azt a módszert, hogy az ujján mutatjuk, hogy hányat kell aludni, hányszor lesz csillagos az ég stb. A cél mindig a biztonságérzet megszilárdítása. A tárgyállandóság kialakulásával, 1 éves kor környéke, rájön a gyerek, miszerint attól, hogy ő valamit nem lát, az nem szűnik meg, létezik. Az anya távolléte, így kevésbé szorongató. Természetesen egy iskolás korú gyerek igényli is a saját kortársaival való közös időtöltést vagy a nyári vakáció alatt a nagyszülőkkel történő vidéki kikapcsolódást.

Jogos igény a gyerek nélküli pihenésre

Pszichológusként úgy gondolom, hogy kell, elengedhetetlen gyerek nélkül is feltöltődni. Célszerű megtalálni az egyensúlyt abban, hogy mikor és hogyan történjen mindez. A fenti szeparációs szorongásról írt gondolat nincsen ellentétben azzal a kijelentésemmel, hogy az anya és az apa megteheti azt, hogy néha legyenek együtt, közösen tervezzenek programot. A válások okaként gyakran megfogalmazzák az elhidegülést, érzelmi eltávolodást. Több írásomban kifejtettem már, hogy a gyerek születése nagy változást hoz a szülők életében. A hormonális változások valóban befolyásolják a szexuális igényét a nőnek: kevesebbszer, másképpen kívánják az intim együttlétet. A férfi mindezt félreértheti, így egy olyan konfliktus húzódhat meg a kapcsolatban, amiről nem beszélni veszélyes. A házastársi kapcsolat erősítése nélkül nincs harmonikus család. Mindenki viaskodik a figyelemért: a gyerek, anya és az apa egyaránt. Sok példa mutatja, hogy a férfi nem érzi férfinak magát az új jövevény érkezésekor, hiszen a gondoskodás, figyelem nagy része a gyerekre irányul. Féltékenység érzése jelenhet meg, amit bűntudat követhet, hiszen ez az érzés elfogadhatatlan egy apa számára, vagyis tudatosan saját magának sem vallja be. Ez szorongáshoz vezethet, ami gyakran konfliktusban vezetődik le. Tehát a kapcsolat minőségére hat ki a gyerek születése. Tudatosságra helyezném a hangsúlyt, alapvetően fontosnak tartom az őszinte kommunikációt. Az intim kapcsolatot tudja erősíteni a közös nyaralás is, ahol a gyerek nincsen jelen.

Tippek

  • Fokozatosan, már kiskorban kezdjék el szoktatni a gyereket, hogy vannak olyan napok, amikor a nagyszülővel vagy más ismerőssel vannak.
  • Ismerős személy legyen a gyereknek is, aki „helyettesíti” a szülőt.
  • A szorongás csökken, ha a gyermek ismerős közegben marad a szülő távollétében.
  • Magyarázza el a szülő, hogy mikor jön vissza és biztosítsa, hogy jó kezekben lesz.
  • A szülő fejezze ki nagy örömét, amikor visszatér, még akkor is, ha látszólag a gyereket nem érdekli vagy éppen ellenkezőleg, szomorú.
  • Legyen gyerek nélkül nyaralás, pihenés, hiszen a házastársi kapcsolatot erősíteni kell.
  • Szervezve legyenek a családi nyaralások, valamint a külön szülői nyaralást időzítsék a gyerek nyári táborával párhuzamosan.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com