Örökbefogadás- hogyan lesz a vágyból valóság?

Sok házaspárt, sőt egyedülállót foszt meg az élet a szülői szereptől, a gyereknevelés örömétől. Az sem ritka, hogy valaki az egyetlen gyereke elvesztése után, vagy a reprodukciós (a termékenységi) időszaka vége felé vágyik (újra) szülői szerepre. A legelszántabbak – elsősorban a nők – gyakran a hosszas orvoshoz járás, több meddőségkezelési kudarc után az örökbefogadás gondolatával kezdenek foglalkozni…

Hogyan lesz a vágyból valóság?

Ahhoz, hogy ez beteljesedhessen – mielőtt a gyerekre vágyakozók az első hivatalos lépéseket megteszik –, nem árt még egyszer átgondolniuk elhatározásuk, lelki késztetésük okát és erejét.

A bejelentkezéskor a szakszolgálat munkatársai adatlapot vesznek fel, az örökbefogadni szándékozó párral, személlyel folytatott beszélgetés alapján. Ezután – ugyancsak a gyermekvédelmi szakemberek – környezettanulmányt végeznek a „jelölt(ek)nél”. Ennek az a célja, hogy felmérjék: alkalmas-e a jelentkezők otthona egy gyermek örökbefogására, s az egészséges neveléséhez szükséges feltételek biztosítottak-e? Amennyiben a lakhatási feltételek biztosítottak, a körzeti orvostól igazolást kell beszerezni(ük) a kérelmező(k)nek az általános egészségi állapotukról. Ha egészségügyi kizáró ok nem áll fenn, úgy egy többlépcsős, beszélgetésből, esetleg egy teszt kitöltéséből álló pszichológiai vizsgálattal veszik a gyerekvédelmi szakemberek górcső alá a jelölt(ek) személyiségét, pszichikai alkalmasságát.

Ennek megtörténte és kiértékelése után a jelentkezőknek adoptálásra felkészítő tanfolyam elvégzését, vagy tanácsadáson való részvételt kell vállalniuk. Ez törvényileg kötelező, így csak ezen túljutva továbbítja a szolgálat az örökbefogadási kérelmüket a helyi gyámhatóság felé. A kérelem megérkezését követően a hivatal írásban idézi be őket, majd újra elbeszélget velük (esetleg újabb környezettanulmányt készít), friss kereseti/jövedelem-igazolást is kér(het), majd ezt követően 15 napon belül hozza meg alkalmassági határozatát.

Ennek birtokában kerülhet jogilag örökbe adható kiskorú a szülőjelölt személy, vagy pár gondozásába. Az ún. „kötelező gondozási idő” egy hónap, amely idő alatt a hivatal családgondozó szakembere vizsgálja, hogy az örökbefogadásra vállalkozó házaspár/személy valóban, alkalmas-e a kiskorú gondozására, nevelésére. Azok, akik a törvényileg előírt elvárásoknak megfelelnek, és hivatalosan is kézhez kapják a hatóság örökbefogadási határozatát, már jogilag is magukénak tudhatják a gyermeket.

Alkalmas szülő keres alkalmas gyereket?

Ma Magyarországon még mindig túl hosszúra nyúlik azonban a várakozási idő, vagyis a vágyálom beteljesedésére – bizonyos esetekben – akár két évet is várni kell.

• Ilyenkor az örökbefogadók listájára felkerült szülőjelölteket a szakszolgálat munkatársai félévente felkeresik, és folyamatosan ellenőrzik, hogy alkalmasságuk továbbra is fennáll-e, vagyis életkörülményeikben, lakhatásukban, egészségi állapotukban nem következett-e be a gyerekvállalást érintő kedvezőtlen változás.
• A gyámhatóság azt is számom tartja, hogy milyen szülőpár, milyen gyermek gondozására (lenne) alkalmas. A szakszolgálat a „gyerekre várás idején” megszervezi a találkozást mindaddig, míg a gyermek és az örökbefogadó közötti érzelmi kötődés ki nem alakul.
• Örökbefogadást engedélyező eljárás csak az adoptálni szándékozó személy(ek) és a gyermek, valamint annak törvényes képviselője által egyetértésben benyújtott kérelem alapján indul meg.
• A várakozási időt befolyásolja, hogy a „jelöltek” kikötnek-e bizonyos korlátozó tényezőket. Ilyenek lehetnek például, hogy nem akarnak gyerekükké fogadni cigány származású, vagy 3 évesnél idősebb, vagy valamilyen fogyatékossággal, vagy (akár gyógyítható, kezelhető) betegséggel született kiskorút.
• Az is felgyorsíthatja, vagy lassíthatja a végkifejletet, hogy nyílt vagy titkos örökbefogadás mellett dönt-e az örökbefogadni szándékozó pár vagy személy. Aki vállalja a nyílt adoptálási módot, az némileg előbbre mozdíthatja az ügyet. Ahhoz azonban, hogy ki-ki dönteni tudjon, fontos tisztában lenni a nyílt és a titkos örökbefogadási mód közötti különbséggel. A titkos változat esetében az örökbefogadók és az örökbeadók (vagyis a vér szerinti szülők) nem ismerik egymás adatait, sőt előbbiek semmiféle információval nem rendelkeznek az eredeti szülő(k)ről. Ezzel szemben a nyílt örökbefogadáskor egynéhány – a vér szerinti szülő és az örökbefogadó(k) közti – személyes találkozás után a gyámhivatalban közös jegyzőkönyvet írnak alá, amelyben rögzítik a gyerek „azonosítására” szolgáló személyes adatokat is.

Fontos tudni azonban, hogy a nyílt örökbefogadás – a közhiedelemmel ellentétben – nem ad szabad utat a vér szerinti szülő(k) számára ahhoz, hogy a gyerek és az örökbefogadó család életébe „beleavatkozhassanak”, minthogy szülői felügyeleti joguk gyakorlásáról már hivatalosan is lemondtak.

Az örökbeadásnál is a legfőbb szempont: a gyerek biztonsága

Az örökbefogadást kizáró tényezőnek számít az, ha az adoptálás útján szülővé válni akarók még nem nagykorúak, vagy orvosilag igazoltan nem cselekvőképesek. Szintén nem fogadhat örökbe gyermeket az sem, aki szülői felügyeleti joga megszüntetését, vagy a közügyektől való eltiltást kimondó jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll. Kizáró oknak számít a valamilyen testi, érzékszervi, vagy szellemi fogyatékosság, illetve a valamely függőségben (alkohol, drog stb.) érintettség, de az is, ha az örökbe fogadni szándékozónak a gyermek gondozását, ellátását, nevelését, személyiségfejlődését veszélyeztető, vagy korlátozó betegsége van.

Le kell mondania erről a lehetőségről annak is, aki nem vett részt a törvény által előírt örökbefogadási tanácsadó tanfolyamon/tanácsadáson, valamint 45 évnél nagyobb korkülönbség van közte és az adoptálni szándékozott gyerek között (ezt a korhatárolást ugyancsak törvény írja elő, ám házaspárok esetén a fiatalabb szülőjelölt életkora számít). Amennyiben a fenti komoly és törvényileg is meghatározott kizáró okok nem merülnek fel, viszont a gyámhatóság mégis megállapítja az örökbe fogadni szándékozó alkalmatlanságát – pl. egzisztenciális okokból –, úgy újabb kérelmet csak egy év elteltével lehet beadni a szakhatósághoz.

A közhiedelemmel ellentétben törvény nem mondja ki, hogy egyedülálló nem fogadhat örökbe gyermeket, ám a gyerekvédelmi szakemberek előnyben részesítik a „jelöltállításnál” a kétszülős családmodellt.

T. Puskás Ildikó